Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Kovács Barnabás pen sem szabad a kolonializmus talaján állónak tekinteni. Gibraltár függetlenségével kapcsolatban leírja, hogy abba az Egyesült Királyság semmiképpen sem egyezik bele Spanyolország hozzájárulása nélkül.69 Összegezve elmondható, hogy a nemzetté válás folyamata bizonyos mértékig befejezettnek tekinthető, hiszen már nem másokhoz képest definiálják magukat (sem angol, sem spanyol), hanem céljaik, igényeik és elképzeléseik mentén. A kérdés azonban ezzel nem vált egyszerűbbé. Annyi viszont bizonyos, hogy az utrechti béke rendelkezései immáron homlokegyenest szemben állnak a gibraltáriak elképzeléseivel. A problémát épp az okozza, hogy Spanyolország elszántan ragaszkodik a szerződés rendelkezéseihez, és nem hajlandó tudomásul venni az elmúlt háromszáz év fejlődését, a gibraltáriak önálló öntudatát, a nemzetté válás és az önrendelkezési jog iránti igényét. A nagy kérdés, hogy hogyan vélekedik mindezzel kapcsolatban Nagy-Britannia. Az Egyesült Királyság Harmadik tényezőként a volt gyarmattartó ország, a hajdani Brit Birodalmat ellenőrző Nagy-Britannia elképzeléseit kell megnézni a gibraltári kérdéssel kapcsolatban. Az 1713-as utrechti béke rendelkezései szerint egyértelműen katonai támaszpontként került a Szikla Angliához, és a területen a későbbi évszázadokban, mind a szerződéssel ellentétes módon, mind némileg Nagy-Britannia elképzeléseivel nem teljesen egyezően került sor az állandó lakott település létrejöttére. Ezt a spanyolok akár a szerződés be nem tartásaként is felfoghatnák, de diplomáciai okokból nem erre teszik a hangsúlyt. A gibraltári önazonosságnak a folyamata, mint már korábban bemutattuk, hosszú évszázadokat vett igénybe, miközben London erről sokáig nem volt hajlandó tudomást venni. A19. században az erősödő gibraltári öntudattal sok esetben helyezkedtek szembe a kormányzók, a korona végül azonban folyamatos engedményekre kényszerült, ennek állomásait nagy vonalakban az előző részben bemutattam. Fontos beszélni Gibraltárnak arról a szerepéről, amely Nagy-Britanniát a félsziget 1704- es megszállására és 1713-as Angliához csatolására indította. Gibraltár jelentőségét földrajzi fekvése adja, maga az a tény, hogy a Földközi-tenger bejáratánál egy viszonylag védett öböl mellett magasodik a Szikla. Nagy szerephez jutott a napóleoni háborúk idején, majd 1869-et, a Szuezi-csatoma megnyitását követően.70 Egészen a legutóbbi időkig a brit flotta fontos hadikikötője volt, a leszerelése azonban az 1980-as években elkezdődött. Nagy-Britannia számára az utrechti béke értelmében a várost és a hozzá tartozó védelmi létesítményeket és kikötőt engedték át, és nem az egész félszigetet, sem a felségvizeit, sem a légterét.71 Nagy-Britannia azonban egyre beljebb terjeszkedett, már a 18. században újabb erődítéseket létesített az átengedett terület határain kívül, arra hivatkozva, hogy a helyőrség megvédéséhez „az ágyúik hatótávolságáig" tart a felségterülete, és ott kell erődítményeket építeni. Erre a logikára válaszul 1731-ben a spanyolok is belekezdtek egy védvonal kiépítésébe - ez lett a „Gibraltár-vonal" (La Línea 178 Külügyi Szemle
