Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája azt, hogy bár a külső tényezők nem hajlandók elfogadni, mégis egyre nyilvánvalóbbá válik a gibraltáriak nemzeti léte és annak megfelelő igényei. David Alvarez megállapítja, hogy a politikai pártok között meglevő különbségek ellenére vannak olyan princípiumok, amelyekben mindenekfelett egyetértenek, ezek a spanyol területi igények visszautasítása, Gibraltár gyarmati helyzetének modern megoldása, az állampolgárság kérdése (amelynek rendezése azóta megtörtént) és az önálló gibraltári nemzet létének elismertetése.59 Érdekességként megemlíthető, hogy 2000-ben Peter Cumming, aki 1992 és 1996 között a House of Assembly tagja volt, Gibraltár helyzetét Andorrához hasonlóan javasolta rendezni.60 Ennek lényege az volt, hogy az igazgatást a helyiek végzik, angol-spanyol szuverenitás alatt. Kijelentette, hogy amennyiben Spanyolország elismeri nemzeti különállásukat és jogukat Gibraltárhoz, akkor elérhető a megállapodás.61 A fokozatos érzelmi eltávolodás az Egyesült Királyságtól folytatódott az 1990-es években is. Nagy és negatív hatással volt a Tireless atommeghajtású tengeralattjáró Gibraltárban történt megjavítása, amely az öntudatos gibraltáriakban azt az érzést keltette, hogy London valóban gyarmatként tekint rájuk, és nincsen tekintettel az érdekeikre.62 A kettős szuverenitás elképzelése is csak ellenérzést szült a gibraltáriakban, akik ezt az innovatív kezdeményezést nem fogadták el.63 Az eseményeket látva teljesen logikus a 2002. november 7-én tartott népszavazásnak az eredménye, amely annak az angol-spanyol tervezetnek a halálát hozta, amely meg kívánta osztani a Gibraltár feletti szuverenitást az Egyesült Királyság és Spanyolország között. A gibraltáriak így érveltek: „A gibraltári népnek, mint minden más kolonizált népnek, elidegeníthetetlen joga az önrendelkezés, azaz az a jog, hogy saját jövőjük felől ők döntsenek".64 A 20 675 jogosult közül 88 százalék vett részt, és közülük majd 99 százalék utasította el a spanyol szuverenitást, nehéz helyzetbe hozva ezáltal a két tervezgető felet.65 Újabb csalódást okozott a brit kormánynak a saját parlamentjével szembemenő igyekezete is, amikor Spanyolországgal a témakörben további megbeszélésekre törekedett.66 2004-ben nagy ünnepségek keretében emlékezett meg mind a gibraltári, mind a brit lakosság a Szikla elfoglalásának 300. évfordulójáról. 2006-ban újabb alkotmányt fogadtak el, amely megerősítette az 1967-es alaptörvény preambulumát, és további jogkörök biztosításával növelte Gibraltár függetlenségét az Egyesült Királyság tengerentúli területeként. Az elfogadott alkotmány 2007. január 2-án lépett hatályba, ezt a brit ENSZ- nagykövet közölte a hatóságokkal.67 A levélnek gibraltári szempontból nagyon fontos mondanivalója van: elismeri a gibraltári nép önrendelkezési jogát és azt, hogy annak megvalósítása az ENSZ Alapokmány és más egyezmények rendelkezéseinek megfelelően történhet csak. Egyúttal az Egyesült Királyság kijelenti, hogy a dekolonizációt nem a területi integritás elve alapján látja végrehajthatónak.68 A továbbiakban kijelenti, hogy a Gibraltár és a Nagy-Britannia közötti kapcsolatokat a továbbiakban semmikép2009. tavasz 177
