Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Kovács Barnabás podást. A szerződés azt tartalmazta, hogy a felek (az Egyesült Királyság és Spanyolország) közvetlen tárgyalások útján rendezze a köztük lévő vitás kérdéseket Gibraltárral kapcsolatban. A GSLP fokozatosan tolódott el a saját gibraltári identitás elfogadásának irányába. Érdemes szót ejteni ezzel kapcsolatosan a gibraltáriság mibenlétéről. Gibraltár nemzeti érzületének több reprezentatív bizonysága van. Rendelkezik saját zászlóval, himnusszal, nemzeti nappal és nyelvvel. Ez utóbbi a Yanito, a spanyol és az angol nyelv egyfajta keveréke, amely a helyiek mindennapos beszélt nyelve. Az 1990-es években a gibraltáriak a nyelvre kezdtek úgy tekinteni, mint egy önálló nyelvre, magukat pedig los Yanitos-nak, ezáltal önálló nemzetnek tekinteni. Látható, hogy milyen nagy jelentősége van az önálló nemzettudat kialakulásának, függetlenül attól, hogy elfogadja-e a külvilág. Ebben különbözik például az önrendelkezéstől, amellyel kapcsolatban utaltunk arra, hogy annak gyakorlása során tekintettel kell lenni a további érintettek (jelesül főként Spanyolország) igényeire és érdekeire. Ezzel szemben a nemzeti lét kialakulása ténykérdés, független a nemzetközi vélekedéstől, egyes országok, emberek véleményétől, az vagy van vagy nincs. Bizonyos szempontból nézve onnantól kezdve, hogy a gibraltáriak nemzetként határozzák meg magukat nincs jelentősége annak, hogy ehhez mit szól Madrid. A kérdés mindössze abban áll, hogy ezt a los Yanito- képet milyen nagyobb keretbe kívánják belehelyezni a helyiek. A GSLP által hangoztatott nemzeti jelszavak jelentős visszhangot eredményeztek. Ennek első alapköve lett a nemzeti nap, amelyet 1993-ban szerveztek meg először, az 1967-es népszavazás emlékére, szeptember 10-re.56 A szervező a Self-Determination for Gibraltar Group (SDGG - Csoport a Gibraltári Önrendelkezésért) volt, amelynek politikai céljai az alkotmányos fejlődés, a dekolonizáció és az önrendelkezés körül kristályosodtak ki. A megszervezésben szorosan együttműködtek a GLSP-vel, és a SDGG által Gibraltár önrendelkezésének támogatására összegyűjtött aláírásokat a GLSP egyik aktivistája vitte el a Downing Streetre, a brit miniszterelnök lakásához.57 A nemzeti napot folyamatosan megünneplik a gibraltáriak minden évben, sőt 1997-ben a GSD (Gibraltar Social Democrats - Gibraltári Szociáldemokraták) kormányzása idején nemzeti hétté alakították át az ünnepséget. Peter Caruana miniszterelnök ekkor jelentette ki, hogy Gibraltár szoros kapcsolatokat fog fenntartani a továbbiakban is Nagy-Britanni- ával, és érdekelt a baráti jószomszédi kapcsolatokban Spanyolországgal, de nem a gibraltáriak önrendelkezési jogának feladása árán. Kijelentette továbbá, hogy most ötödik alkalommal gyűltek össze, hogy megünnepeljék nemzeti identitásukat, amely különbözik minden más nemzetétől, és elidegeníthetetlen jogaik vannak saját szülőföldjükhöz.58 Ezek a szavak összegzik legjobban a gibraltári nacionalizmus kettős célkitűzését: a korlátozástól mentes önrendelkezést és a békés együttműködést a szomszédos államokkal. A korlátozástól mentes önrendelkezés azonban némileg ellentmondásban van az ENSZ által propagált célokkal és főként Spanyolország elképzeléseivel, amely viszont erősen kihat a békés nemzetközi kapcsolatokra. Ismét meg kell tehát állapítani 176 Külügyi Szemle
