Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Kovács Barnabás megállapodástervezetet a megosztott szuverenitásról a terület lakossága sem a spanyol, sem a brit kormány által el nem ismert népszavazáson majdnem 99 százalékos többséggel utasította el 2002. novemberében.39 A spanyol kormány merev hozzáállása a vitatott terület vezetéséhez a velük való kontaktust nagyon hosszú ideig kizárta, és ezen csak a Zapatero-kormányzat liberálisabb és konstruktívabb hozzáállása változtatott. Az újraindult - immár háromoldalú - tárgyalásokon a feleknek sikerült megállapodásra jutniuk évtizedek óta vitatott kérdésekben is, például a 2006. szeptember 18-án Córdobában aláírt egyezményben az Egyesült Királyság elismerte a spanyol vendég- munkások nyugdíjával kapcsolatos kötelezettségeit, és a repülőtérrel kapcsolatosan is történt előrelépés. Nem változott azonban Spanyolország hozzáállása a legalapvetőbb kérdésben: a terület jövőjét illetően. Bár a jelenlegi spanyol kormányt nagyobb fokú rugalmasság jellemzi, a cél továbbra is a terület visszaszerzése és integrálása az ibériai államba. Jelzésértékű, hogy Madrid hajlandó volt tárgyalófélként elfogadni a gibraltári vezetést, és ezáltal engedte kiemelni a tárgyalássorozatot a korábbi „ország, amelynek a területén gyarmatot létesítettek - gyarmattartó" viszonyrendszerből, és áttenni az „érdekelt felek" dimenziójába. Érdemes odafigyelni egy korábbi spanyol diplomatának a szenátus külügyi bizottsága előtt 2001. február 8-án elmondott szavaira, amely rávilágít a Gibraltárral kapcsolatos spanyol álláspont lényegére. Eszerint a spanyol állam számára a Gibraltár feletti angol fennhatóság „olyan gyarmati helyzet, amely sérti Spanyolország területi integritását. A területünk e része fölötti szuverenitás visszaszerzése iránti igényünk, történelmünk állandó aktualitása politikai vagy ideológiai nézetektől függetlenül, és az is marad, amíg csak el nem érjük."40 A gibraltáriak A két európai hatalom - a Spanyolország és az Egyesült Királyság - között lavírozó apró terület lakossága jelenti a legjelentősebb problémát a két fél között. A gibraltáriak sokszor vetik szemére Londonnak azt, hogy amennyiben ők nem ragaszkodnának eny- nyire a jogaikhoz, már rég „eladták" volna őket Spanyolországnak.41 Gibraltár történelmét és népességének alakulását a korábbiakban már érintettük, és utaltunk olyan tényezőkre is, amelyek döntően hozzájárultak a gibraltári identitás, nemzettudat kialakulásához. A tanulmánynak ez a része a már ábrázolt képet kívánja árnyalni. A korábbi évszázadok bevándorlásait követően sajátos társadalmi struktúra alakult ki, s egészen a 20. század elejéig érintetlennek bizonyult. A társadalmi hierarchia élén a protestáns brit lakók voltak, ők végezték gyakorlatilag a kolónia irányítását. Ez a réteg a köztük lévő jelentős vallási és kulturális különbségek ellenére szoros kapcsolatban állt a helyi kereskedő és értelmiségi elittel, amely vérségi és együttműködési kapcsolatban állt a határ spanyol oldalán élő ottani elittel. A viszonylag szélesebb kö272 Külügyi Szemle
