Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája zéprétegnek szintén szoros kapcsolatai voltak a környező területtel, elsősorban természetesen Campo de Gibraltárral,42 A társadalmi struktúra az 1960-as években módosult jelentősebben újra, miután a spanyol hatóságok lezárták a határt. Új társadalmi rétegek jelentek meg, a hinduk és a marokkói muszlimok. Az ő bevándorlásuk tovább bonyolította a helyi társadalmi struktúrát, de éppen a multikulturális jelleg erősödése miatt nagyban segítette a nemzetté válás folyamatát. A népesség átalakulása mellett a jogi státus változása is erősítette a nemzeti önazonosságot. A terület 1830-ban vált koronagyarmattá, ezzel az aktussal ismerték el a helyi állandó lakosság létezését, és ez azt jelentette, hogy a terület több, mint egy kereskedelmi állomás vagy hadikikötő.43 Ekkor létesült a polgári kormányzói hivatal, a lakosok pedig polgári jogokat kaptak.44 Később sor került az igazságszolgáltatási rendszer kiépítésére is, azonban ez nem elégítette ki a helyiek igényeit. Természetes folyamatként, mint minden más területen, az itt élő lakosság is egyre nagyobb részesedést kért az igazgatásból és a helyi hatalomból. Ez a törekvésük sokáig nem vezetett sikerre, sőt az évtizedek folyamán komoly vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy Gibraltár csak egy erőd-e, vagy valódi gyarmat, vagyis hogy szükséges-e a polgári igazgatás. A küzdelem végül az utóbbi javára dőlt el, a helyiek pedig elérték, hogy 1889-ben a kormányzó olyan rendeletet bocsásson ki, amely szerint csak az ott született személyek lehetnek rezidensek Gibraltárban. Mindenki másnak, így a brit alattvalóknak is, leszámítva a birodalmi igazgatásban dolgozókat, letelepedési engedélyt kellett kérniük ahhoz, hogy ott lakjanak. Joseph Garciának, a gibraltári Liberális Párt elnökének megállapítása szerint ez az első törvényi szintű elismerése a gibraltáriságnak, és innen datálható a nemzet kialakulásának folyamata.45 1921-ben létrehozták a városi tanácsot, amely a korábbi egészségügyi bizottság helyébe lépett. Ennek kilenc tagjából négyet a helyi adófizetők választottak. Az első választást 1921. december 1-jén tartották, bár - ellentétben a Nagy-Britanniában 1918 óta fennálló általános választójoggal - csak a férfiak szavazhattak. 1922. október 14-én a kormányzó mellé konzultatív jogkörrel felállítottak egy végrehajtó tanácsot, amelynek három polgári és négy katonai tagját az uralkodó nevezte ki. A kormányzó ekkor még katonai személy volt. A helyiek egyre erősödő önkormányzási igénye nem találkozott kormányzói jóváhagyással, és a viták tovább folytatódtak egészen 1941-ig. Ekkor, miután az Egyesült Királyság már 1939 óta háborúban állt Németországgal, és súlyos veszélyként fenyegetett a spanyol belépés is a világháborúba a britek ellen, Gibraltáron időlegesen győztek a katonai szempontok és érdekek: 1941-ben a kormányzó magához vonta a városi tanács minden hatáskörét, és felfüggesztették a végrehajtó tanács működését is. Az intézkedések párosultak a lakosság mintegy kilencven százalékának evakuálásával.46 Ezek az események együttesen nagy hatást gyakoroltak a gibraltári közösségre. Egyrészt az életük normális folyásának kényszerrel történő megszakítása és eltávolításuk a Szikláról élesen tudatukba véste azt a tényt, hogy egy 2009. tavasz 173
