Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája tiszteletben tartásához ragaszkodott, természetesen fenntartva a terület felett gyakorolt szuverenitás jogát.1' Később 1984-ben újabb megállapodást kötöttek Brüsszelben, amely a felek közötti tárgyalást az ENSZ 1964-es határozatának alapján írta elő végrehajtani, és amelyre azóta is gyakran hivatkoznak. Nagy-Britannia ekkor fejezte ki első ízben a hajlandóságát arra vonatkozóan, hogy a szuverenitás kérdéséről tárgyaljanak. Spanyolország hangsúlyozta azonban, hogy beleegyezése a tárgyalási folyamat megindításába és együttműködési készsége egyáltalán nem jelenti azt, hogy elismerné a brit utólagos hódítások jogosságát, sem azt, hogy a jövőben is elfogadná a jelenlegi status quo fennmaradását.18 Jó szándéka jeléül 1982- ben megnyitotta a kapukat a gyalogosforgalom előtt,19 majd 1985-ben engedélyezték a személyek, járművek és árucikkek szabad forgalmát Gibraltár és a környező területek között.20 Ettől kezdve jelentős változások történtek mind a három szereplő részéről. A vitában, amely már majdnem háromszáz éve húzódik, mindhárom fél nézőpontja kikristályosodott. A hármassá váló viszonyrendszer minden egyes relációja igen kényessé vált. A legmélyebb törésvonal a spanyol-gibraltári viszonyban van, a legkisebb konfliktus pedig - bármily furcsa is - az angol-spanyol relációban, és egészen különlegesnek mondható a gibraltári-angol kapcsolatrendszer. A fent említett nyitás azonban azt mutatja, hogy az alapvető és jól körvonalazódott álláspontok mentén a felek törekednek a kompromisszumos megoldásra, és hajlandók változtatni hozzáállásukon. A tanulmány további része ezt a dialektikus feszültségben levő helyzetet a felek Gibraltárral kapcsolatos, dinamikus mozgásban levő állásfoglalásain keresztül kívánja bemutatni. A három fél álláspontja Spanyolország Spanyolország Gibraltár 1704-ben történt elfoglalásától kezdve vitatja a fennálló helyzetet. Több ízben próbálta visszafoglalni a területet, már a spanyol örökösödési háború során is. A legjelentősebb ostrom 1779-ben volt - kihasználva Anglia lekötöttségét az amerikai függetlenségi háborúban -,a spanyol had azonban akkor is súlyos vereséget szenvedett.21 A próbálkozások nem szűntek meg ezt követően sem, majd a Franco- rezsim idején kezdtek nagyszabású tervezésbe a visszafoglalást illetően.22 A spanyol nemzeti önérzetre jellemző momentum azonban, hogy Hitler ajánlatát a segítségre a visszafoglalásban a Caudillo visszautasította.23 A második világháborút követően a gyarmati rendszer felszámolásával, azáltal, hogy az Egyesült Királyság a felszabadítandó területek listájára felírta Gibraltár nevét is, a kérdés megszűnt angol-spanyol nemzetközi ügynek lenni. Kikerült az ENSZ és szervei elé, és a kérdés az önrendelkezési jog hangsúlyosabbá válásával még komplikáltabbá vált. A mindkét (később mindhárom) felet és a nemzetközi közvéleményt foglalkoztató kérdé2009. tavasz 169
