Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Kovács Barnabás képpen teljes belső önkormányzatot és Nagy-Britanniával való szabad együttműködést kívánnak elérni a gibraltári lakosság maximális követeléseként. Azt a javaslatot, hogy Gibraltár szuverenitásának kérdését vitassák meg Spanyolországgal, kifejezetten visszautasították.8 Madridnak azonban teljesen más elképzelései voltak a helyzet rendezéséről, és ebben egyes - főként ázsiai és afrikai - államok támogatták is. Ennek és a folyamatos spanyol lobbinak köszönhetően a bizottság olyan konszenzusra jutott Gibraltár ügyében 1964. október 16-án - mely később az ENSZ 2070. (XX) határozatában öltött testet, hogy Spanyolország területi integritásának visszaállítása ügyében a kétoldalú brit-spanyol tárgyalásokat folytatni kell.9 A tárgyalásokon az angolok nem hagytak kétséget afelől, hogy a szuverenitás mindennemű módosítására csak a lakosság akaratának megfelelően hajlandók. Eközben - az angolok azon javaslatát követően, hogy a kérdést vigyék a hágai Nemzetközi Bíróság elé - 1966 októberében került sor spanyol részről a spanyol-gibraltári határ lezárására, amely súlyos gazdasági problémákat okozott a félszigeten.10 Spanyolország nyomásgyakorlásként megszigorította a határellenőrzést, ám szándékaival ellentétes hatást ért el. A gibraltári vezetés felismerte, hogy ha a lakosság nagyon hamar nem fejezi ki egyértelműen álláspontját a spanyol szuverenitással szemben, akkor olyan helyzetbe kerülhetnek, amely egyáltalán nem felelnek meg nekik. Ennek a felismerésnek a hatására szerveztek népszavazást 1967. szeptember 10-re, amelyen a gibraltáriak szinte egyhangúan a spanyol szuverenitás ellen foglaltak állást.11 A spanyol igyekezetnek azonban ez sem vetett végét, folyamatosan kérték az ENSZ-nél Gibraltár helyzetének rendezését, amelynek következtében a Közgyűlés 1968. december 18-án felszólította Nagy-Bri- tanniát, hogy Gibraltár dekolonizációját 1969. október 1-ig hajtsa végre Spanyolország területi integritásának helyreállítása útján.12 Ezt követően gyorsult fel a gibraltári alkotmányozás folyamata, és került sor az alkotmány elfogadására 1969 júniusában. Ezt újabb spanyol retorziók követték, így a határ lezárása,13 majd a telekommunikációs összeköttetés felfüggesztése 1969. október 1-jétől.14 Az ENSZ 1970. október 24-i 2625. (XXV) határozata erre reflektálva kimondta, hogy a dekolonizáció megoldása lehet bármely más politikai státus, amelynek igényét a nem önkormányzati területen (gyarmati sorban) élő lakosság szabad akaratából fogalmazza meg, és amely összhangban van az ENSZ Alapokmánnyal és az államok közötti együttműködés elvével.15 Ezt a folyamatot erősítette, hogy Gibraltár 1973-ban az Egyesült Királysággal együtt belépett az Európai Közösségbe (az Európai Unió elődjébe), mint olyan európai terület, amelynek külügyeiért egy uniós tagállam felelős.16 Franco halálát (1975) és a demokratikus Spanyolország létrejöttét követően a spanyolok igyekeztek az országról kialakult rossz nemzetközi megítélést javítani, ezért közvetlen tárgyalásokba kezdtek az angolokkal Gibraltár kérdéséről. Az 1980-as lisszaboni egyezmény nem hozta meg azonban a nagy áttörést: mindkét fél fenntartotta álláspontját, Spanyolország területi integritásához, az Egyesült Királyság pedig a gibraltáriak szabad akaratának 168 Külügyi Szemle
