Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - KÖZÉP-ÁZSIA - Makkay Lilla: Élénkülő forgalom a Selyemúton, avagy a "Nagy Játszma" újabb fejezete Közép-Ázsiában
Élénkülő forgalom a Selyemúton, avagy a „Nagy Játszma" újabb fejezete Közép-Azsiában Noha egyelőre nem látható, hogy például a kőolajárak mozgása hogyan hat majd a nemzetközi kereskedelemre, a szállításokra, a termeléskihelyezésre és a beruházásokra, a térség szomszédságában (Kaukázus) kialakult nemzetközi konfliktusok miként befolyásolják a nagyhatalmak közti kapcsolatokat, s ezek erőterében a közép-ázsiai országok hogyan igyekeznek magukat pozícionálni, a jelenlegi helyzet Kína és Oroszország közép-ázsiai szerepének további erősödését vetíti előre. Kína számára Közép-Azsia gazdasági és biztonsági szempontból egyaránt fontos és kézenfekvő hátország, ahol gazdasági térnyerését nem csupán a tömegvonzás ereje, hanem az általa kínált államkapitalista modell iránti fogékonyság révén is erősíteni tudja. A Kínán keresztül megnyíló kelet- és délkelet-ázsiai piacok nyújtotta lehetőségek pedig a közép-ázsiai országok gazdasági fejlődését is nagy mértékben meghatározhatják. Oroszország gazdasági és katonai eszközökkel, illetve a kettő kombinációjával egyre nagyobb sikerrel erősíti közép-ázsiai pozícióit. A kazah, üzbég és türkmén földgáz világpiaci áron való beszerzésére vállalt kötelezettség, az átvételről, a szállítási infrastruktúra fejlesztéséről és kiegészítéséről kötött hosszú távú megállapodások, a kétoldalú védelmi és hadiipari együttműködések kiterjesztése (Üzbegisztán, Tádzsikisztán), a katonai bázisok bővítése, cserébe az adott ország gazdasága szempontjából fontos beruházások finanszírozása (Tádzsikisztán) azt mutatja, hogy a „Nagy Játszmában" Moszkva fokozott erővel óhajt részt venni. Ezek az ambíciók részben ellentétesek ugyan Kína érdekeivel, a „3 fő gonosz" féken tartásában vállalt vezető katonai, biztonsági szerep, egyébként is izmosodó együttműködésük és az amerikai befolyás erősödésének megakadályozásában való közös érdekeltség azonban a két ország itteni szerepvállalásának egymást kiegészítő jellegét erősíti. A régióbeli kínai-orosz vetélkedés elsősorban gazdasági-kereskedelmi jellegű; sarkalatos pontja az energiahordozókhoz való tartós hozzáférés, a megígért források rendelkezésre állása lesz. Oroszországnak a legutóbbi időkig kevésbé volt módja nagyvonalú kedvezményes kölcsönök nyújtására, óriásberuházások finanszírozására (mostanra ez is változni látszik), Kína ezzel szemben a korrupció fokát mutató számokon és a bankrendszer, a beruházási környezet kezdetlegességein, az állami szektor meghatározó szerepén a nyugatiaknál kevésbé fennakadó nagyszabású befektetéseivel, nem utolsósorban pedig a több évtizedes áruhiány okozta fogyasztói éhség olcsó tömegcikkekkel való kielégítésével fokozatosan halad előre a pozíciószerzésben. Kérdés, hogy a kereskedelmi térnyeréshez társuló folyamatos bevándorlás, az olcsó kínai munkaerő tömeges megjelenése (ne feledjük, a túlnépesedéstől szenvedő Kínának nem csupán energiahordozókra, nyersanyagra, de szabad térre is szüksége van) nem okoz-e feszültségeket a közép-ázsiai tradicionális helyi közösségekben. Nem szabad természetesen elfeledkeznünk az iszlám világ által gyakorolt kulturális és gazdasági hatásokról sem, amelyek szintén módosíthatják a régió politikai, társadalmi képletét. A nyugati hatalmak - figyelmüket megosztva a tágabb ázsiai térség szereplői között - jelenleg 2009. tavasz 161
