Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Csicsmann László: A civilizáció-kulturális tényező szerepe a 21. századi államépítési folyamatban
A civilizációs-kulturális tényező szerepe a 21. századi államépítési folyamatban A tanulmány nem kívánja abszolutizálni a kultúrának az államépítésben betöltött szerepét, és egy olyan példát is meg kíván említeni, ahol túlértékelték a civilizációs különbségek jelentőségét. Habár Szudán nem tartozik a 21. század első évtizedének klasszikus államépítési esetei közé, mégis az észak-déli polgárháború lezárását a Dobbins által meghatározott hat feladat alapján valósították meg, külföldi katonai beavatkozásra azonban nem került sor. Az 1990-es években a nemzetközi közösség a szomszédos államok bevonásával óriási erőfeszítéseket tett, hogy lezáruljon az évtizedek óta tartó polgárháború, amely a regionális biztonságot is érintette. A nyugati országok, de különösen az Egyesült Államok az észak-déli polgárháborút a huntingtoni civilizációs paradigmán keresztül szemlélték, vagyis az iszlám és a kereszténység világméretű küzdelmének tekintették. Mint ismeretes, az ország északi részén zömében arab muszlimok, míg a déli részén afrikai keresztény törzsek élnek. Az országon belüli civilizációs törésvonal azonban nem tekinthető az évtizedek óta tartó polgárháború egyetlen kiváltó okának, hiszen abban természetföldrajzi (elsivatagosodás, a vízkészletek elapadása), gazdasági (olaj felfedezése) és politikai (a déliek oldalán több muszlim csoport is harcolt) tényezők is szerepet játszottak. Az arab világ és a szubszaharai Afrika metszéspontján fekvő országban más törésvonalak is kialakultak a történelem során, amelyeket figyelmen kívül hagytak a polgárháborút lezáró megállapodásban.29 Részben az elhibázott nemzetközi válságkezelés- sel/államépítéssel magyarázható, hogy 2003-ban kirobbant a darfúri konfliktus, amelynek előjeleivel a nemzetközi közösség nem foglalkozott. A kultúrának az államépítésben betöltött helyét nem kiragadva, hanem csakis más tényezőkkel együtt szabad értékelni. Liberális demokrácia és államépítés összefüggései: a neopatriarchális társadalom Az államépítés céljaival kapcsolatos egyik legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy vajon megvalósítható-e, bevezethető-e a liberális demokrácia a bukott államokban. A demokrácia exportja ugyanis hosszú távon is elősegíti az állam funkcióinak hatékony ellátását, és a konfliktusok kezelése szempontjából is a legjobbnak tartott kormányzati modellnek tekinthető. Az afganisztáni és iraki háborúk egyik nagy kérdése volt, hogy vajon a két ország képes-e adaptálni a nyugati típusú demokráciát. Az amerikai külpolitika azt hangoztatta, hogy az évtizedek óta önkényuralmi rezsimek alatt élő afgán és iraki nép szabadságszerető nemzetek, és a demokrácia nem ismer civilizációs és kulturális határokat. Más elemzők óvatosabbak voltak, és az iszlám vallás demokráciaellenes természetére hívták fel a figyelmet.1Ú A következőkben a tanulmány vázlatosan áttekinti a liberális demokrácia exportálásának kulturális szempontjait. Dobbins a már többször idézett könyvében az államépítés kétféle módját írja le. Az egyik módszer, hogy az intervenciót végrehajtó ország a már meglévő intézményi 2009. tavasz 13
