Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Csicsmann László: A civilizáció-kulturális tényező szerepe a 21. századi államépítési folyamatban
Csicsmann László Az Inglehart-térkép kutatási témánk szempontjából csak részben használható, hiszen az elemzés 1999 és 2003 közötti adatokra támaszkodik, és nem ad választ arra a kérdésre, hogy Japán vagy Németország újjáépítése miért volt sikeres a második világháború után. Ronald F. Inglehart kutatásának premisszáiban jelentősen épít az általunk kritizált modernizációs szemléletre, amely szerint valamennyi társadalom az átalakulás eredményeképpen az ábra jobb felső sarka felé tart, vagyis a hagyományos értékeket a fejlődéssel felváltják a szekuláris- racionális értékek, míg a materialista értékek helyére az úgynevezett posztmaterialista értékek lépnek. Inglehart is hangsúlyozza, hogy a modernizáció nem lineáris folyamat, hanem a hagyományos értékek akár hosszú távon is stabilak maradhatnak. Az elmúlt évek államépítési misszióiból mindössze Bosznia-Hercegovina szerepel a térképen. Azon országok, amelyek az elmúlt évtizedekben bukott államokká váltak általánosságban az ábra bal alsó sarkában találhatók (mint Zimbabwe, Pakisztán, Banglades, Nigéria), földrajzilag főként az afrikai kontinensen és Ázsia nyugati, illetve déli részén fekszenek. Az ábra jól mutatja azokat a nehézségeket, amelyekkel a nemzetközi közösség szembenéz, amikor egy a tradicionális-materialista értékekkel jellemezhető államot kíván újjáépíteni a nyugati elveknek megfelelően. A kérdés másképpen úgy is feltehető, hogy vajon egy rövid távú (öt-tíz éves) külföldi beavatkozást követően átformálható-e, modernizálható-e nyugati mintára a társadalom. A Dobbins és társai által összeállított kézikönyv hat egymást követő lépésben jelöli meg az államépítés feladatait: a biztonság, a humanitárius segítségnyújtás, a kormányzás, a gazdasági stabilizáció, a demokratizáció és végül a fejlődés, ami alatt főként a gazdasági növekedést és az infrastruktúra-teremtést értik.27 A kézikönyv szerint ha az államépítés finanszírozása megfelelő, akkor a felsorolt célokat akár párhuzamosan is lehet teljesíteni. Az államépítés ebben az értelmezésben kifejezetten rövid távra fogalmazza meg a teljesítendő követelményeket, hiszen egyetlen részt vevő állam sem kívánja lekötni erőforrásait több évtizedre egy idegen országban. Az államépítés a történelmi tapasztalatok alapján azonban hosszú távú folyamat, ugyanis az európai államoknak évtizedeken keresztül tartott az államisághoz minimálisan szükséges intézmények (jogrendszer, politikai intézmények stb.) formális létrehozása. Toby Dodge Irakról szóló elemzésében jól összefoglalja a 20. század eleji brit és a 21. századi amerikai államépítés közötti hasonlóságokat és különbségeket. A britek a Népszövetségtől való felhatalmazás alapján kísérelték meg a három tartomány egyesítéséből létrehozni az iraki államot. A brit államépítés kudarca vezetett ahhoz, hogy Irak a 20. század végére a regionális stabilitást veszélyeztető országgá vált (lásd Kuvait lerohanása 1990-ben). Dodge tanulmányában elsősorban katonai szempontból elemzi az államépítés sikertelenségének okait, amit az elégtelen katonai ráfordításban és a katonák alacsony számában vél felfedezni. Akár egyetértünk ezzel, akár nem, Dodge fontos következtetése, hogy az amerikaiak nem tanultak a 20. század eleji brit kudarcokból, mert nem helyezték a kérdést történelmi kontextusba.28 12 Külügyi Szemle
