Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Geese Géza 89 http://lib.ru/MEMUARY/HRUSHEW/kult.txt . 90 Büky 2001,104. o. 91 Lenin szótárában a „békés egymás mellett élés" kategóriája ugyanis nem szerepelt. Az imperialista hatalmakkal ugyanis Lenin kizárólag rövid távon tudott elképzelni békét. A végleges békét nála az imperialisták nélküli világ, a szocialista köztársaságok szövetsége tudta volna csak biztosítani. 92 Abdurahman Avtorhanov: Szila i besszilije Brezsnyeva. Polityicseszkije etjudi. Frankfurt/Main: Possev Verlag, 1979 189. o. Ez gyakorlatilag ugyanazt jelentette, mint amit a II. Intemacionálé „revizionistának" és sokszor gyalázott, javarészt nyugat-európai, szociáldemokrata politikusai a század első felében többször is elmondtak, amiért az esetek többségében a kommunisták korábban „opportunistának" bélyegezték őket. 93 Ugyanígy az „Amerikai Egyesült Államok nukleáris fegyverkezése megfékezésének" fontosságát. Bezborodov 2001,134. o. 94 Hangsúlyozták azt is, hogy a szovjet-jugoszláv közeledés „nem árthat Jugoszlávia nyugati gazdasági kapcsolatainak." Kiss-Ripp-Vida 1995, 6. o. 95 Uo., 8-10. o. 96 1992 végére vették elő a különböző oroszországi levéltárakból az 1956-ra vonatkozó, addig ismeretlen szovjet dokumentumokat, és nemcsak magyarul, hanem oroszul is publikálták. A kötet az 1992-es kiadás, az ún. „Jelcin-dosszié" újranyomása. Szovetszkij Szojuz i vengerszkij krizisz 1956 goda. Dokumenti. (szerk. Je. D. Orehova-V. T. Szereda-A. Sz. Sztikalin). Moszkva: Rosszpen, 1998. 97 Hruscsov és Malenkov 1956. november 2-án Jugoszláviába repült, és Brioni szigetén Titóékkal tárgyalt. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének az SZKP számára írt november 6-i levele arról szól, hogy „egyetértettek abban, hogy Nagy Imre kormánya megtisztította az utat az ellenforradalom számára". A. Sz. Sztikalin: Prervannaja revoljucija. Vengerjszkij krizisz 1956 goda i polityika Moszkvi. Moszkva: Novij Hronograf, 2003 (a továbbiakban: Sztikalin 2003), 194-195. o. 98 Azzal, hogy 1956 november 22-én Nagy Imréék Jugoszlávia budapesti nagykövetségén való tartózkodásának vége szakadt, tehertől szabadult meg a jugoszláv vezetés, viszont Belgrad kapcsolata Moszkvával ezután igen feszültté vált. Kiss-Ripp-Vida 1995,19-27. o. 99 Sztikalin 2003, 223. o. 100 1956. november 22., Nagy Imréék elrablása a budapesti jugoszláv követségről tovább élezte a szovjet-jugoszláv viszonyt. A szovjetek és a jugoszlávok céljai ellentétesek voltak. Hruscsovék a gyakorlatban azt szerették volna elérni a jugoszlávok szocialista táborba vonásával, hogy Jugoszláviát politikailag és gazdaságilag ismét szovjet ellenőrzés alá helyezzék, valamint lazítsák kapcsolatait a Nyugattal. A belgrádi vezetés viszont amellett, hogy normalizálni kívánta kapcsolatait Moszkvával és a szocialista országokkal, fenn kívánta tartani jó viszonyát a nyugati államokkal is. A jugoszláv vezetők a sztálini rendszert bírálták, és a jugoszláv modellt állították szembe vele. A kedvező fordulat reményét 1957 nyarán a Malenkov-Molotov-Kaganovics-féle pártellenes csoport puccskísérlete hozta. 1957 augusztusának elején Hruscsov és Tito Snagovban találkozott. Tito megígérte, hogy a Kádár-kormányt elismerik, és azt kérte, hogy Nagy Imrééket ne állítsák bíróság elé. Viszont a kommunista pártok novemberre tervezett értekezletén a szovjetek sztálinista szellemű határozatokat kívántak elfogadni, ezért aztán a jugoszlávok nem is vettek ezen részt. (A program a kínaiak ízlése szerinti volt.) 1958 tavaszán - kínai ösztökélésre is - a „nemzetközi munkásmozgalomban" a jugoszlávellenes álláspont kerekedett felül. (Ennek is szerepe volt Nagy Imre 1958. június 16-i kivégzésében.) Hruscsov azonban nem engedett teljes mértékben a kínai nyomásnak, így Jugoszlávia eltávolodott ugyan a blokktól, de ezekben az években immár nem azonosították a nyugati imperialistákkal, mint Sztálin idején. Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. december-1959. február. A magyar-jugoszláv kapcsolatok és a Nagy hnre-csoport sorsa. Dokumentumok. (Az iratokat gyűjtötte, válogatta, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Kiss József-Ripp Zoltán-Vida István), Budapest: MTA Jelenkorkutató Bizottság, 1997 (a továbbiakban: Kiss-Ripp-Vida 1997), 5-14. o. 101 Kínát Jugoszlávia „saját útjának engedélyezése" (1955), Albániát és Romániát pedig már a szovjet-kínai rivalizálás bátorította fel. „A Szovjetunió a KGST-n belüli szorosabb integráció meghiúsulása után 168 Külügyi Szemle
