Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Geese Géza Pártja valóban hajlandó lesz eltűrni, hiszen továbbra is változatlanul hirdették a „szocializmus világméretekben való győzelmének a szükségességét.''93 Jugoszláviával kapcsolatban továbbra is törekedtek a viszonyok normalizálására. Hruscsov 1954. június 22-i levelére, amelyben - számos más kérdés mellett - a párt- és állami kapcsolatok helyreállítását szorgalmazta a két ország között, a jugoszlávok úgy válaszoltak, hogy a Szovjetuniónak tiszteletben kell tartania Jugoszlávia függetlenségét és szuverenitását, valamint be kell tartania a nemzetközi együttélés alapelveit.94 1955 januárjában a két ország öt év után először kereskedelmi megállapodást írt alá, majd Hruscsov Bulganyin miniszterelnökkel együtt 1955. május 26. és 1955. június 2. között Jugoszláviába látogatott, és a belgrádi repülőtéren tartott beszédében bocsánatot kért a Sztálin idején Jugoszláviával szemben elkövetett „súlyos hibákért". Tito 1955. június 29-i levelében kérte a Tájékoztató Iroda feloszlatását. Ezt a kérését - az érintett pártok hozzájárulásával -1956 áprilisában Hruscsovék teljesítették.95 1956 nyarán a kelet-európai blokkon belül Lengyelországban és Magyarországon politikai erjedés kezdődött, amely Lengyelországban a volt ortodox, nacionalistának kikiáltott vezető, Gomulka visszahelyezésével „megfékezhetőnek" bizonyult. Az elégedetlenséget Lengyelországban békés úton sikerült rendezni, Magyarországon viszont nem.96 Kezdetben a magyarországi események elősegíteni látszottak a jugoszláv és a szovjet fél közötti közeledést, hiszen 1956 őszén Titónak sem állt érdekében, hogy Magyarországon egy demokratikus szocialista kormány sikeres legyen, mert bizonyította volna, hogy rendőrállami módszerek nélkül is lehet szocializmust építeni.97 A magyarországi válság megoldásának „szovjet módszere" viszont Jugoszláviát ismét eltávolította a Szovjetuniótól, ugyanis miközben a jugoszláv pártvezetés nyilvánosan kiállt a magyar- országi szovjet katonai intervenció mellett, és teljes támogatásáról biztosította a Kádárkormányt, Nagy Imrééknek menedéket biztosított Jugoszlávia budapesti nagykövetségén, és hajlandó lett volna ugyanezt megadni nekik Jugoszlávia területén is.98 Az 1956-os magyarországi események bizonyították, hogy a XX. pártkongresszuson meghirdetett „szocializmushoz vezető utak különbözőségének az elismerésébe" nem tartozik bele a többpártrendszer és a Szovjetuniótól való félfüggetlenség, vagyis a semlegesség sem, hogy a fegyveres harc lehetőségéről ne is beszéljünk.99 Sőt a magyar 1956 először bizonyította a szovjet vezetésnek, hogy a „szocializmushoz vezető utak különbözőségének az elismerése" elvezethet a szocializmus tagadásához, vagyis a kapitalizmushoz. Moszkva „határozott fellépése", vagyis a szovjet katonai intervenció ellenére a XX. pártkongresszuson meghirdetett irányvonal hosszabb távon végül még így is a szovjet befolyás visszaszorulását eredményezte. Hruscsov nem volt képes Jugoszláviát visszacsalogatni a kelet-európai blokkba.100 Kínával a Szovjetunió kapcsolatai a magyarországi események után, 1956 végén, 1957- ben romlottak meg.101 Moszkvában 1957. november 14-16-án, 12 szocialista ország 156 Külügyi Szemle
