Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Hettyey András Szomália kiemelten csak 9/11 után került újra az Egyesült Államok figyelmének fókuszába, mivel Washington tartott attól, hogy az anarchiába süllyedt ország ideális búvóhelye lehet az al-Káidának és egyéb terroristáknak. Amerikai titkosszolgálati információk megerősíteni látszottak ezeket az aggodalmakat, ezért Washington - regionális szövetségesének, Etiópiának a segítségével - a „war on terror"A kiterjesztette Szomáliára is. Amerika - korábban kitértünk erre - ezt úgy látta a legkönnyebben megvalósíthatónak, hogy egyes Szomáliái hadurakat bízott meg bizonyos Szomáliában tartózkodó terroristagyanús személyek célzott likvidálásával. Az UIC megerősödésével ezen titokban elvégzett gyilkosságok kiterjedtek a törvényszékekhez tartozó radikális személyekre is. 2006 folyamán az Egyesült Államok felfedte a lapjait, és létrehozta a terrorellenes harcban részt vevő had urakkal az APRCT-t, melynek létrejötte csak még nagyobb egységbe forrasztotta az UlC-t, míg a szövetség meglehetősen rövid életűnek bizonyult. A Szomáliában rettegett és közismerten brutális hadurakkal való amerikai együttműködés nemcsak sikertelen volt, hanem semmibe vette Szomália megmaradt szuverenitását is, megkerülte a legitim TFG-t, és még népszerűtlenebbé tette a Bush- kormányzatot a térség muszlimjai körében. Találóan jegyezték meg amerikai elemzők a Foreign Affairs hasábjain: „Recent U.S. policy has only made matters worse."14 A szoros amerikai-etióp együttműködés jegyében Washington mindvégig támogatta a TFG-t az UIC ellenében, az Egyesült Államok fókusza azonban mindvégig a terrorellenes harc maradt: Washington mindössze 250 ezer dollárral támogatta a 2002 és 2004 közötti kenyai tárgyalásokat, míg az ARPCT tagjait 150 ezer dollárral - havonta. Ez a példa is mutatja, hogy az Egyesült Államok jóformán csak a terroristák elleni hajszára összpontosított Szomáliában, és az olyan szempontok, mint az állami struktúrák újjáépítése vagy a „good governance” hangsúlyozása a legjobb esetben is csak másodlagos szerepet játszott Washingtonban. Az UIC elleni etióp invázió is Washington beleegyezésével indult meg, azon csak spekulálni lehet, hogy Addisz-Abeba támadott volna akkor is, ha az Egyesült Államok nem támogatja az offenzíva gondolatát (amerikai diplomaták szerint igen). A zöld jelzést a támadáshoz minden bizonnyal akkor kapta meg Etiópia, amikor 2006 decemberében Jendayi Frazer, az afrikai ügyekben illetékes külügyi államtitkár-helyettes kijelentette, hogy az UIC vezetése szélsőségesekből és terroristákból áll, amely megállapítás elfogult helyzetfelismerésről tanúskodott. A kocka azonban már el volt vetve, és Etiópia megindította a támadást. A sikeres offenzíva utolsó napjaiban, amikor az UIC vezetősége Kenya felé menekült, hajtotta végre az Egyesült Államok a már említett légicsapását vélt vagy valós menekülő terroristák ellen. Az akció - melyet 2007. január végén egy újabb követett - jogszerűségét Washington „önvédelemmel" indokolta. Washington, akárcsak Addisz-Abeba, hamar felismerte, hogy az etióp megszállás hosszú távon nem fogja megoldani Szomália gondjait, ezért a Bush-adminisztráció a kezdetektől fogva támogatta az AMISOM felállításának ügyét. 2007 folyamán az Egye110 Külügyi Szemle
