Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta sült Államok nem kevesebb mint hatvanmillió dollárt költött erre a célra, finanszírozva - többek között - az ugandai egységek és felszerelésük Szomáliába történő légi szállítását. Washington rengeteg politikai és pénzügyi tőkét fektetett az AMISOM-ba, és talán ezzel magyarázható, hogy Amerika csak későn ismerte fel a misszió nyilvánvaló kudarcát. Ezért jelenthette ki egy magas rangú amerikai diplomata 2007 augusztusában - egy hamvába holt össz-szomáli megbékélési konferencia kapcsán hogy Szomáliának az utóbbi húsz évben most van a legnagyobb esélye a békére. A nyilatkozat az akkoriban (és ma is) folyó kegyetlen utcai harcok, az AMISOM kudarcának és az átmeneti kormány gyengeségének tükrében téves helyzetfelismerésről tanúskodik, igaz, ezzel korántsem csak Washingtont lehet elmarasztalni. Sok nyugati fővárosban vélekedtek szintén úgy, hogy az „AMISOM+TFG-etióp hadsereg = béke" egyenlet valóra válik. Egy-másfél év távlatából természetesen mindig könnyebb rámutatni az elkövetett hibákra, de akkor is elgondolkodtató, hogy mekkora reményeket fűztek nyugati fővárosokban egy optimális esetben is csak nyolcezer fős békefenntartó misszióhoz, melynek egy kétmilliós várost és 300 ezer négyzetkilométernyi területet kellett volna felügyelnie és pacifikálnia. 2008 folyamán Washington hangsúlyozottan támogatta az új Szomáliái miniszterelnök, Hassan Hussein tárgyalásait a lázadókkal, mivel felismerte, hogy politikai nyitás nélkül a TFG sosem lesz képes rendet és békét hozni Szomáliába - e nélkül pedig nem képzelhető el a terroristák búvóhelyeinek felszámolása. Amerika ennek megfelelően üdvözölte a Dzsibutiban megkötött békeszerződést, amely azonban - úgy tűnik - nem javította tartósan a helyzetet. Washington 2008 nyarán távolabb van céljától - egy terrorista- és iszlamistamentes Szomália létrehozásától - mint valaha. Kenya Kenya Szomáliái politikája Etiópiáét követi, mivel Nairobi is hasonló problémákkal állt és áll szemben. Ahogy említettük, Kenyában is jelentős szomáli kisebbség él (mintegy félmillió fő), és Kenya is hosszú és porózus határon osztozkodik Szomáliával. A hatvanas években Szomália Kenyát is megtámadta, de itt sem sikerült a külhonba szakadt szomálikat az anyaországhoz csatolnia.15 A Szomáliái fenyegetés miatt kézenfekvő volt, hogy Kenya és Etiópia szorosan együttműködjön katonai és diplomáciai kérdésekben, és ez az 1964-ben megkötött védelmi szerződés óta tartó kooperáció mind a mai napig megvan a két ország között. Nairobi aggódva szemlélte az 1991 óta tartó anarchiát a szomszédságában, ahonnan menekülők ezrei indultak meg újra meg újra a békésebb Kenya felé. A hosszú közös határvidéken virágzott a fegyverkereskedelem, a csempészet és a banditizmus. Kenya célja ezért - akárcsak Etiópiáé - egy stabil, béketeremtő és antiirredentista Szomáliái kormány hatalomra kerülése volt. Nem véletlen tehát, hogy éppen Kenya adott otthont a 2002 és 2004 között zajló Szomáliái béketárgyalásoknak, melyek során a házigazdák 2008. tél 111
