Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta hangokat nem hallató kormány kerüljön a hatalomra.. Ennek megfelelően Etiópia hajlandó volt minden olyan békekezdeményezést támogatni, mely a fenti kritériumoknak megfelelő Szomáliái kormányt jutatott volna a hatalomra. Ez azonban fordítva is igaz volt: Addisz-Abeba mindent megtett, ha nem az érdekeinek megfelelő csoportok kerültek Szomáliában hatalomra. Ez utóbbira jó példa a 2000-ben az arab (és etiópellenes) államok támogatásával létrehozott TNG, ennek kudarcában szerepet játszott a destruktív etióp politika is. (Fontos megjegyezni, hogy nem csak az etióp kormányzat igyekezett olykor gátlástalan módszerekkel a saját érdekeit érvényesíteni Szomáliában. Eritrea - Etiópia regionális ellenfele, amióta a két ország 1998-2000 között véres határháborút vívott egymással - hasonlóképpen a saját érdekeinek megfelelően avatkozott be Szomália belügyeibe. Ahogy majd látni fogjuk, Eritreának Szomáliában egyetlen érdeke volt: gyengíteni ellenfelét, Etiópiát, egyedül ezért a célért támogatta Asmara a TNG-t, majd az iszlamistákat is.) Etiópia - miután sikeresen aláásta a TNG-kormány hatalmát - 2002-ben maga látott egy új Szomáliái kormány megteremtéséhez, amely végül a 2004-ben létrejövő TFG-ben öltött testet. Ahogy láttuk, Addisz-Abeba elérte, hogy a küldöttek Abdullahi Yusufot, Etiópia jelöltjét válasszák meg elnöknek, s azt is, hogy az új kormányban - a szomáli társadalmat kevéssé reprezentáló módon - túlsúlyban voltak az etiópbarát miniszterek. 2004 végére úgy tűnhetett, hogy Etiópia elérte minden célját Szomáliában. A következő hónapok azt mutatták azonban, hogy Addisz-Abebában nem számoltak azzal az eshetőséggel, hogy a TFG-kormány nem válik be. Ahogy láttuk, 2005-2006- ban az átmeneti kormány Szomália területének egyre csökkenő része fölött gyakorolt minimális hatalmat. Hiába a nyugati hatalmak által folyósított dollármilliók és az etióp hadsereg ereje, a TFG elhanyagolható tényező maradt Szomália nagy részén, mi több: a TFG létrejötte csak újabb harcokat generált a Mogadishu Group és az etiópbarát és TFG-tag hadurak között. Legkésőbb 2006-ra Etiópiának szembe kellett (volna) néznie azzal, hogy kezdeményezése kudarcot vallott: az általa életre hívott TFG nem hozott békét és biztonságot Szomáliának. A helyzet csak rosszabbodott 2006 folyamán, amikor a nyíltan irredentista és etiópellenes UIC került Mogadishuban a hatalomra. Addisz-Abebában úgy értékelték - némi joggal - hogy az egyre radikalizálódó iszlamisták fellépése és ideológiájuk jelentős fenyegetést jelent Etiópiára, ahol több muszlim él, mint a szomszédos Szudánban.13 Legalább ennyire aggasztotta Etiópiát az a tény, hogy regionális ellensége, Eritrea, nagy mennyiségű fegyverrel és lőszerrel látta el az UlC-t, sőt tagjainak katonai kiképzésében is segítette. Amikor az Ogadenre igényt formáló UIC fegyveres szárnya 2006 decemberében Baidoára készült támadni, a TFG hivatalosan is megkérte Etiópiát, hogy siessen a segítségére. Mint láttuk, Etiópia nem habozott teljesíteni a kérést, hadseregével elfoglalta majd megszállta Szomália jelentős részét. Úgy tűnt, hogy az UIC eliminálásával Etiópia 2008. tél 107
