Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Hettyey András megszüntetett egy problémát, de hamarosan kiderült, hogy a régi probléma (UIC) csak egyszerűen helyet adott egy új, az előzőnél nem kisebb problémának (az etiópellenes lázadás). Az UIC fölötti gyors győzelmet követő megszállással Etiópia még jobban belekeveredett a Szomáliái konfliktusba, hiszen most már nemcsak a távolból irányította és támogatta az átmeneti kormányt, hanem hadserege Szomáliában is állomásozott. A hamarosan kitörő és mindmáig tartó lázadás ellen Etiópia - a jelek szerint - tehetetlen, katonai erővel nem fogja tudni azt leverni. Az etióp megszállás tehát nemcsak népszerűtlen és eredménytelen, hanem egyúttal költséges és veszélyes is, tekintettel az etióp hadsereg veszteségeire. 2007 végére Etiópia eljutott oda, hogy a győztes invázió után etióp érdekek számára a Szomáliái helyzet kontraproduktívvé vált. Ezt a tényt - ha lassan is - felismerték Addisz-Abebában, s a megoldására kétlépcsős tervet dolgoztak ki. Ennek első lépése volt a Zenawi és köre által 2008 folyamán megütött egyre békülékenyebb hang, melynek keretében Addisz-Abeba konstruktívan viszonyult az új Szomáliái miniszterelnök, Hassan Hussein békekezdeményezéseihez. Az első lépcső célja a lázadók mérsékelt szárnyával történő békeszerződés megkötése volt, melyet 2008 júniusában el is ért Etiópia, amikor az átmeneti kormány és az ARS mérsékelt elemei békét kötöttek Dzsibutiban. A békeszerződés kimondta, hogy a harcoló felek közötti kilencvennapos fegyverszünettel párhuzamosan az etióp csapatok fokozatosan kivonulnak Szomáliából, október 9-re teljesen elhagyva az országot. A helyükre „elégséges számú" ENSZ-békefenntartó lépne, ebbe muszlim országok külde- nének csapatokat. A terv második lépcsője tehát az etióp csapatok kivonása lett volna, s a helyükbe ENSZ-csapatoknak kellene lépniük. A dzsibuti békeszerződés óta eltelt idő eseményei sajnos azt mutatják, hogy ez a kétlépcsős terv sem vált be. A fő probléma az, hogy már a dzsibuti békeszerződést is csak a Szomáliái ellenzék egy része írta alá. A radikális elemek Aweys sejk vezetésével, illetve az al-Shabaab visszautasította a békeszerződést, és tovább folytatta a harcát az etiópok ellen. Aweys többször is kijelentette, hogy az ENSZ-csapatok ellen is harcra fogja buzdítani Szomália népét, ha azok az országba települnének, amire azonban kevés az esély, hiszen a mai helyzet Szomáliában az, hogy „there is no peace to keep". A dzsibuti békefolyamat és a hozzá kapcsolódó etióp remények tehát máris füstbe mentek, és Etiópia egyre távolodik a békés Szomália megteremtésétől. Eritrea Eritrea fiatal ország, harminc éven át tartó függetlenségi harc után csak 1993-ban nyerte el önállóságát Etiópiától, amelynek 1952 óta volt része. Első ránézésre nem egyértelmű, hogy Eritreának milyen érdekei vannak Szomáliában, amellyel még csak közös határa sincs. A választ az 1998 és 2000 között dúló etióp-eritreai háborúban találjuk meg. A két ország közötti pontatlan határvonal miatt kirobbant háború - amely hetvenezer 108 Külügyi Szemle
