Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Hettyey András Gheedi elbocsátásának volt azonban egy pozitív hozadéka is, mivel a 2007 novemberében kinevezett új miniszterelnök, Nur Hassan Hussein eredményesebbnek bizonyult a lázadókkal és az Eritreában állomásozó ellenzékkel való tárgyalásokban. Hassan Hussein ugyanis hamar kijelentette, hogy kész előfeltételek nélkül tárgyalni az átmeneti kormány ellenfeleivel. Bár Aweys sejk és az al-Shabaab hamar kijelentették, hogy csak akkor hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni, ha előbb az etióp csapatok elhagyják Szomáliát, Hassan Husseinnek mégis sikerült megbeszéléseket folytatnia az eritreai ellenzék mérsékelt tagjaival, köztük Ahmed sejkkel. A tárgyalások 2008. június 9-én vezettek eredményre, amikor a TFG és az ARS mérsékelt tagjai békét kötöttek Dzsibutiban. Bejelentésüknek megfelelően az al-Shabaab és az asmarai ellenzék egy része azonban nem ismerte el a békeszerződést, és a harcok az utóbbi hetekben csak fokozódtak az országban. A békeszerződés által javasolt, Szomáliába telepítendő ENSZ-békefenntartó misszió sorsa is nagyon kétséges, hiszen a jelenlegi Szomáliái biztonsági állapotok nem teszik lehetővé egy ilyen misszió sikeres végrehajtását. Kérdéses továbbá, hogy mely tagállamok lennének hajlandók egyáltalán csapatokat biztosítani egy Szomáliái béke- fenntartó művelethez. Szomália 2008 nyarán, négy évvel az átmeneti kormány megalakulása után is bizonytalan jövő elé néz. A környező országok és az Egyesült Államok szerepvállalása Szomáliában 2004 óta Etiópia Ahogy a bevezetőben említettük, Etiópia keleti Ogaden régiójában mintegy négy-öt millió szomáli él (főleg a Darod-klánból), és ez a tény nagyban meghatározta a két ország kapcsolatát a múltban. Ahogy láttuk, Szomália és Etiópia többször is háborúban állt az előbbi függetlensége óta (1960), melyek során Etiópiának sikerült kivédenie a pánszomálista törekvéseket és megakadályoznia az Ogaden Szomáliához csatolását. A két ország azonban nemcsak nyílt sisakkal küzdött egymás ellen, hanem hagyományosan egymás belpolitikai ellenségeit is felhasználták. Az „ellenségem ellensége a barátom"-stratégia jegyében támogatta Etiópia 1991 előtt a Barre-ellenes erőket, míg Szomália két, a központi etióp kormány ellen harcoló lázadó csoportot látott el fegyverrel és pénzzel: az Ogadenben élő szomálik által 1984-ben alapított ONLF-et (Ogaden National Liberation Front) és az Etiópiában élő oromó népcsoport által 1973-ban alapított OLF-et (Orotno Liberation Front).12 Az 1991 utáni anarchikus években Etiópia korántsem hanyagolta el Szomáliái érdekeit, sőt nagyon is aktív diplomáciai szereplője volt a különböző sikertelen Szomáliái békekonferenciáknak. Addisz-Abeba alapvető célja 1991 óta az volt, hogy a szomszédságában egy szekuláris, vallásilag-ideológiailag mérsékelt, etiópbarát és pánszomálista 106 Külügyi Szemle
