Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Hettyey András ként az új parlamentben ültek, sőt néhány Hawiye-hadúr még miniszteri pozíciót is kapott az új kabinetben. Az egyetértés a két rivalizáló csoport között azonban nem tartott sokáig. 2005 márciusában a tettlegességig fajultak a viták a parlamentben, amikor egy a televízióban is közvetített ülésen a feldühödött képviselők székekkel dobálták meg egymást. A vita egyik oka az volt, hogy az elnök felvetette egy IGAD-békefenntartó misszió felállítását és Mogadishuba küldését. Az indítványra érthető módon érzékenyen reagáltak a Hawiye- klán tagjai, akik egy minden bizonnyal jórészt etiópokból álló katonai misszió jelenlétére nem tartottak igényt az általuk ellenőrzött fővárosban. Amikor ezután Yusuf azzal az ötlettel állt elő, hogy az addig Nairobiban ülésező átmeneti kormány székhelyét ne a Yusuf- és ezért TFG-ellenes Mogadishuba helyezzék át, hanem a vele szövetséges hadurak ellenőrzése alatt álló Jowharba vagy Baidoába, törésre és a fent említett tettlegesség- re került a sor. Az eset után a Mogadishu Group tagjai elhagyták Nairobit, és hazamentek Szomáliába, hátrahagyva a meggyengült és megosztott parlamentet és kormányt. A 2005. márciusi törést később sem sikerült helyrehozni, így a megfogyatkozott TFG végül 2005 folyamán Jowharba, majd valamivel később az etióp határ közelében fekvő Baidoába költözött. A nagy reményekkel induló átmeneti kormány hatalma azonban nemcsak politikailag gyengült meg 2005 folyamán, hanem katonailag is. A Mogadishu Grouphoz tartozó hadurak magánhadseregei ugyanis jóval nagyobb létszámúak voltak, mint a TFG tagjainak vagy a TFG-vel szövetségben álló haduraknak a csapatai. Ennek az volt a következménye, hogy 2005 végére, vagyis megalakulása után egy évvel, a legitim Szomáliái kormány az országnak már csak a töredékét ellenőrizte, egészen pontosan csupán a közép-szomáliai Jowhar városát, az etióp határhoz közel eső régiót és a fegyveres konfliktusok által nem érintett Puntlandot. Ez a terület az országnak mintegy egyharmada; Szomália középső és keleti területei fölött - a fővárosról nem is beszélve - a hivatalos Szomáliái kormánynak nem volt hatalma, és ez 2006 végéig nem is változott. A TFG tehát a Mogadishu Group számára politikailag irrelevánssá, katonailag pedig elha- nyagolhatóvá vált 2005 végére. Mindez nem jelentette azonban azt, hogy a TFG-ellenes erők szabad kezet kaptak volna Szomália nagy részében, sőt 2006 tavaszára maguk is érzékeny vereséget szenvedtek egy új erőtől, az Iszlám Törvényszékek Uniójától (UIC). Az UIC alapítása 1994-re megy vissza, amikor Mogadishu északi részén a Hawiyeék egyik alklánjához tartozó muszlim klerikusok megalapították az első saria-bíróságot. Az akkor már négy éve teljes káoszban élő város lakossága nagy örömmel fogadta a törvényhozó és ítélkező bíróságot, mely néhány év alatt nagy mértékben visszaszorította a bűnözést a környéken. A következő években több ilyen bíróság is alakult a főváros többi részén, és 2000-ben létrehoztak egy ernyőszervezetet, az Iszlám Törvényszékek Unióját (Union of Islamic Courts - UIC). Fontos megemlíteni, hogy az UIC - bár a saria-jog alapján ítélkezett - ekkor még sem retorikájában, sem tetteiben nem törekedett iszlamista célok (Szomáliái Kalifátus létrehozása, dzsihád Etiópia ellen stb.) megvalósítására. Az UIC 98 KiUiigyi Szemle
