Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)

2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta

Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta maga nagyon heterogén szervezet volt, amelyben a vallásilag mérsékeltebb és radikáli­sabb bíróságok azon dolgoztak, hogy a teljes igazságszolgáltatási rendszert nélkülöző országban a jog és a rend érvényesüljön. Mindegyik bíróságnak volt kisebb-nagyobb fegyveres egysége, amelynek tagjait az adott törvényszék alklánja adta. Ezek a milíciák felügyelték a bíróság ítéleteinek a végrehajtását, és ők adták a 2000-ben létrejött, egye­sült UIC immár figyelemre méltó katonai erejét. Soraik az AIAI egykori tagjaival és kül­földi (pakisztáni, bangladesi, iráni) dzsihádista fegyveresekkel bővültek, így 2005-re az UIC képezte Szomáliában az egyedüli, nem hadurak által irányított jelentős fegyveres erőt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az UIC összetételét egyértelműen a Hawiye-klán dominálta, még akkor is, ha retorikájukban a törvényszékek a saját klánhoz való lojalitás feladását és az egyetemes iszlám értékek követését hirdették is. Mindezek ellenére az UIC nagyon népszerű volt a főváros lakosságának a körében, mivel intézkedéseik nagy­ban javították a biztonsági helyzetet Mogadishuban, és mivel ténykedésük szűkítette az illegális üzletek lebonyolításában jeleskedő brutális hadurak mozgásterét. Az UIC tehát Mogadishuban és környékén 2005-re annyira megerősödött, hogy ko­molyan fenyegetni kezdte a Hawiye-hadurak (lényegében a Mogadishu Group) gazda­sági pozícióit, mivel ők korántsem voltak érdekeltek a rend és törvényesség fenntartá­sában. A két fél közötti összeütközést végül egy külső szereplő, az Egyesült Államok akciója okozta 2006 tavaszán. Washington már évek óta együtt dolgozott bizonyos Hawiye-hadurakkal, akik oly módon segítették az amerikai elhárítás munkáját, hogy Washington megrendelésére célzott gyilkosságokat hajtottak végre az UIC radikálisabb tagjai és vélt vagy valós, Szomáliában bujkáló terroristák ellen. Ezek a gyilkosságok szorosabb egységbe forrasztották a heterogén bíróságokat, és Amerika-ellenes ideoló­giai hátszéllel látták el az UIC radikálisabb tagjait, főleg a hírhedt al-Shabab-milíciát. A CIA által pénzelt hadurak 2006 márciusában létrehozták a szervezetüket, a rövid éle­tű ARPCT-t (Alliance for Restoration of Peace and Counter-Terrorism), azzal a céllal, hogy amerikai támogatással megsemmisítsék az üzleteiket fenyegető UlC-t. 2006 elejére tehát három nagyobb hatalmi csoportosulás alakult ki Szomáliában: a Baidoában ülésező, ámde gyenge TFG, a jórészt Hawiye-hadurakból álló ARPCT és az UIC. Mivel ez utóbbi kettő Mogadishuban volt honos, hamar bekövetkezett közöttük az összeütközés. A lakosság támogatását élvező, motiváltabb és külföldi, főleg eritreai segítséggel jól felszerelt UIC-csapatok 2006 júniusára nemcsak Mogadishut, hanem annak 100 kilométeres körzetét is elfoglalták, menekülésre kényszerítve a hadurakat és csapataikat. Az UIC 16 év után elérte azt, ami az ENSZ-nek és a haduraknak nem sikerült: egyesíteni Mogadishut, és békét és biztonságot létrehozni a városban. A had­urak elűzése után az UIC szabadon láthatott hozzá az uralma alá került országrész kor­mányzásához. Intézkedései között szerepelt a mogadishui reptér és kikötő megnyitása, az úttorlaszok megszüntetése és -16 év után - a szemétszállítás kérdésének a megoldá­sa. Az UIC ezzel párhuzamosan kiterjesztette a sariát a meghódított területekre is.8 2008. tél 99

Next

/
Thumbnails
Contents