Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta Yusuf személye ugyanakkor egy tágabb problémára, a szomáli katonai és politikai elit polarizáltságára is ráirányítja a figyelmet. Szomáliában a 2000-es évek folyamán két nagy és egymás iránt igen ellenséges hatalmi csoport alakult ki. Az egyik csoport tagjai főleg a Mogadishuban és környékén honos Hawiye-klán haduraiból verbuválódtak. Ezen csoport (Mogadishu Group) tagjai közül kerültek ki a 2000-ben az arab államok támogatásával létrehozott, ámde sikertelen TNG-kormányzat tisztségviselői. A TNG, és így a Mogadishu Group egyes tagjai - mint említettük - kapcsolatban álltak Szomáliái radikális iszlamista csoportokkal, és így különös bizalmatlansággal viseltettek a „keresztény" Etiópia által támogatott, és főképp a Darod-klán tagjaiból verbuválódó másik hatalmi csoportosulással szemben, akiknek bázisát az ország északkeleti csücskét elfoglaló régió, Puntland adta7. Ahogy sejthető, a Darod-klánhoz tartozó új elnök - aki Puntland első elnöke is volt - a második csoportból került ki. A frissen megválasztott Yusuf elnöknek és kormányának, a TFG-nek (Transitional Federal Government - átmeneti szövetségi kormány) tehát nemcsak az ország-újjáépítés egyébként is gigászi feladatával kellett foglalkoznia, hanem azzal is, hogy a Mogadishu Group tagjait a maga oldalára állítsa, vagy legalábbis ne idegenítse el őket teljesen. Yusuf ezért ravasz cselhez folyamodott: miniszterelnöknek a Hawiye-klán egyik tagját, Ali Mohamed Gheedit nevezte ki, így próbálva a gyanúsan elvesztett választás miatt felbőszült Hawiyékat kibékíteni. Gheedi azonban nem számított tapasztalt politikusnak, mi több, saját klánján belül sem volt nagy támogatottsága és elismertsége, tekintettel arra, hogy állatorvos lévén Gheedinek nem voltak a Mogadishu Group haduraihoz mérhető fegyveres egységei, és így hatalma is roppant korlátozott volt. A „civil" Gheedi kinevezését a Hawiyék közül sokan úgy értelmezték, hogy Yusuf egy nemzetközileg hatásos PR-akcióval igyekszik őket a politikai életből kiszorítani. Gheedi érezte gyenge pozícióját, és hamar kijelentette, hogy legfőbb feladatának a klánok és hadurak közti megbékélés megteremtését tekinti, és ezt a célt a saját klánjához fűződő jó kapcsolataival próbálja majd elérni. Az új miniszterelnöknek - amint majd látni fogjuk - nem sikerült ezt a célt elérnie, és kijelenthetjük: ha Yusuf igazi „nagykoalíciós" kormányt akart volna létrehozni, miniszterelnöknek a Mogadishu Group egyik befolyásos és emblematikus alakját választotta volna. Az új elnök azonban - feltehetőleg etióp támogatóinak javaslatára - nem volt hajlandó ebbe a kompromisszumba belemenni. Ilyen előjelek mellett vette fel az újonnan megalakult kormány és a parlament a munkáját - egyelőre Nairobiban, mivel a biztonsági helyzet nem tette lehetővé a Mogadishuban vagy Szomália egy más városában történő ülésezést. A nemzetközi közösség a máris jelentkező problémák ellenére maximális pénzügyi és diplomáciai támogatásban részesítette az új kormányzatot, és a TFG megalakulásához nem kisebb reményt fűzött, mint hogy az új adminisztráció végre képes lesz hatalmát Szomália egészére is kiterjeszteni és egy átmeneti időszak után békét teremteni az országban. Fontos megjegyezni azt is, hogy ekkor még a Mogadishu Group egyes tagjai képviselő2008. tél 97
