Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Hettyey András mely a kilencvenes évek folyamán több robbantást is végrehajtott Etiópia szomálik által lakott Ogaden régiójában, azzal a céllal, hogy a „keresztény" Etiópiát gyengítse.3 Etiópia ezért úgy ítélte meg, hogy a részben radikális iszlamistákból álló TNG nem felel meg az érdekeinek, és fokozott mértékben kezdte támogatni a vele jó kapcsolatban álló Szomáliái hadurakat, akik történetesen jórészt a Hawiye-klán fő riválisaként számon tartott Darod-klánból kerültek ki.4 Az etiópbarát hadurak - köztük Szomália mai elnöke, Abdullahi Yusuf Ahmed - összefogtak a TNG ellen és létrehoztak egy „ellenkormányt" is, ily módon lehetetlenné téve a TNG egyébként sem könnyű feladatát. A TNG fennállása alatt (2000-2004) nem tudott tehát úrrá lenni az országot bénító káoszon, és nem vált működőképes kormányzattá. A térség stabilitását féltő államok - elsősorban Etiópia, Kenya és Dzsibuti - ezért egy új Szomáliái kormányzat megteremtésére törekedtek. Ebben a törekvésben támogatóra leltek Washingtonban, ahol a Bush-kormányzat - ne feledjük, röviddel 9/11 után vagyunk - aggódva figyelte a Szomáliái anarchiát, mivel attól tartott, hogy a törvényen kívüli ország ideális menedéket biztosíthat al-Káida-terroristáknak. Egy új és erős központi kormányzat megszüntethette volna ezt a fenyegetést, így az Egyesült Államok is támogatta az új rendezés tervét, akárcsak az ENSZ és az Európai Unió. A2002-től 2004-ig elhúzódó Szomáliái tárgyalásoknak Kenya adott otthont, mivel az új kezdeményezés mögött hivatalosan a szubregionális IGAD-szervezet (Intergovernmental Authority on Development)5 állt, melynek soros elnökségét éppen Nairobi töltötte be, de a színfalak mögött nyilvánvaló volt, hogy elsősorban az Egyesült Államok támogatását élvező Etiópia irányítja az eseményeket. Az összegyűlt szomáli hadurak, klánvezetők és politikusok végül hosszas tárgyalások után egy parlamentet alakítottak, majd 2004 októberében elnököt választottak. A képviselők választása nagy meglepetésre Etiópia közismerten szoros szövetségesére és jelöltjére, Abdullahi Yusuf Ahmedre esett. Bár a választás körülményei nem voltak teljesen tiszták - állítólag bizonyos személyek négyötezer dollárt is fizettek egy-egy Yusufra adott szavazatért - az akkor 59 éves hadúr mégis Szomália elnöke lett. Yusuf személye problematikus és polarizáló választásnak bizonyult, mivel közismert volt az új elnöknek az etiópokkal való jó kapcsolata, márpedig Etiópia a szomálik túlnyomó többségének a szemében Szomália legfőbb ellenségének számít.6 Ennek egyik oka, hogy a 19. század végén agresszívan terjeszkedő keresztény etióp császárság elfoglalta és magához csatolta a ma Ogadennek nevezett, de szomálik által lakott régiót. Ezt a sérelmet tetézték a Szomália függetlensége után vívott 1964-es és 1977-78- as háborúk, melyekből Szomália került ki vesztesen. Ehhez járult az Ogadenben élő szomálikkal szembeni olykor brutális etióp bánásmód és az a tény, hogy Etiópia Barre bukása után is előszeretettel támogatott és játszott ki egymás ellen bizonyos hadurakat, ily módon irányítva Szomália politikai életét. A „keresztény" Etiópia a szomálik szemében hagyományosan országuk gyengítésére és bekebelezésére törekedett. 96 Külügyi Szemle
