Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - TÁVOL-KELET - Csoma Mózes: Észak-Korea a kínai szatellit állammá válás útján
Észak-Korea a kínai szatellit állammá válás útján jelentette, hogy addig nem hajlandó visszatérni a hatoldalú tárgyalások folytatásához, amíg az Egyesült Államok fel nem oldja a befagyasztott betétek zárlatát.8 A politikai nyomásgyakorlás következő lépéseként Észak-Korea 2006. július 5-én rakétakísérletet hajtott végre, s ez ismételten sokkolta a nemzetközi közvéleményt. Egy Tephodong típusú nagy hatótávolságú, valamint hat Rodong és Scud típusú közepes hatótávolságú rakéta indult a Kangvon (Kangwon) tartománybeli Anbjon (Anbyon) támaszpontról, illetve az Észak-Hamgjong (Hamgyong-puk) tartománybeli Muszudanból (Musudan-ri). Az egyik rakéta ráadásul átrepült Oroszország tengermelléki körzete felett is, ez a KNDK-val addig lojális orosz közvéleményben is visszatetszést keltett. Az észak-koreai rakétakísérletek üzenete egyértelmű: a KNDK egyrészt azt akarta, hogy a nemzetközi közösség vegye nagyon komolyan, másrészt demonstrálta, hogy egy fegyveres konfliktus esetén a már említett Kogurjó királysághoz hasonló vakmerőséggel rohannának neki a sokkal nagyobb ellenfélnek is. 2006 augusztusának végén az észak-koreai külügyminisztérium közölte, hogy a külföldi bankszámláik befagyasztása miatt súlyos retorziókra kerülhet sor. „A KNDK mindent megfog tenni ideológiája, rendszere, valamint szuverenitása védelmében" - közölte a KCNA állami hírügynökség.9 A Csoszon Sinbo (Chosun Sinbo) című, Japánban megjelenő észak-koreai lap pedig a kísérleti atomrobbantást is kilátásba helyezte. A lépés nem sokat váratott magára: 2006. október 9-én megtörtént a nukleáris próbarobbantás. A történtek széles körű nemzetközi felháborodást váltottak ki. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa gazdasági és kereskedelmi szankciókat fogadott el a phenjani rezsimmel szemben. A BT egyhangúlag hozta meg döntését, egyben felszólította az ENSZ-tagállamo- kat, hogy tartóztassák fel a KNDK-ba tartó szállítmányokat, ezáltal is megakadályozva a tiltott technológiákhoz való hozzájutást. Tilalom alá került a luxuscikkek bevitele is a távol-keleti országba. A szankciók bevezetése persze azonnal felvetette a kérdést: milyen hatékonysággal lehet gazdasági büntetőintézkedésekkel nyomást gyakorolni a világ egyik legelzártabb országára? A KNDK-nak ugyanis valamennyi teherhajó átvizsgálása esetén is a kínai és az orosz határszakaszokon maradnak kapui a külvilág felé. A phenjani vezetés ráadásul az otthon maradó családtagokkal bármikor zsarolhatja a külföldön élő, gyakran külföldi állampolgárságú koreaiakat, hogy kerülő utakon juttassanak haza különféle szállítmányokat vagy berendezéseket. 2006 decemberében a KNDK végül is visszatért a pekingi székhelyű hatoldalú tárgyalásokhoz, bár a megbeszélések néhány nappal később hirtelen véget is értek. 2007 januárjában viszont az Egyesült Államok és Észak-Korea képviselői a német fővárosban több ízben is tárgyaltak egymással, s megállapodtak arról, hogy sürgősen újra kell kezdeni a hatoldalú tárgyalásokat. Christopher Hill amerikai főtárgyaló határozottan cáfolta azt az értesülést, hogy észak-koreai partnerével aláírtak volna egy előzetes megállapodást a nukleáris program felfüggesztéséért cserébe ajánlott gazdasági kedvezményekről és fűtőanyag-szállításokról. A pekingi tárgyalások 2007. február elején 2008. tavasz 75
