Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)

2008 / 4. szám - AFRIKA - Suha György: Magyarország gazdasági kapcsolatainak fejlődése a szubszaharai térségben

Magyarország gazdasági kapcsolatainak fejlesztése a szubszaharai térségben mégsem változott meg alapvetően. Az élelmiszer-dominancia ma is igaz, Kelet- és Nyu­gat-Afrika országaiban egyaránt ma is keresettek a magyar konzervek és szalámifélék, valamint a borok és a pezsgők. A magyar export tartalmaz még csontozott marha- és sertéshúst, illetve baromfit is, például a ghánai, eritreai és angolai piacokra. Export árualapunk fontos elemei maradtak az acélprofilok, villamosfogyasztás-mé­rők, kis feszültségű fénycsövek, gyógyszerek és a gyufa, illetve a széles termékskálának és jó árfekvésnek köszönhetően rendkívül versenyképes orvosi műszerek és berende­zések. Az afrikai országokból döntően elsődleges nyersanyagok, nemesfémek, trópusi fa­anyag, mezőgazdasági termékek (kakaópor, nyers kávé, mogyoró, kagylóhéj, vágott virág, tea, gyümölcsfélék stb.) és nemesfémek kerülnek a magyar piacra. Makrogazdasági összkép A magyar lehetőségek azonosítása és kiaknázása a kedvező politikai környezeten túl­menően nem független a kontinens országainak világgazdasági pozícióitól sem. Ilyen értelemben a hazai kis- és középvállalkozók afrikai esélyeinek reális vizsgálata makro­szintű elemzések elvégzése nélkül hibás következtetésekhez vezethet. Felszínes megközelítésben Afrika globális gazdasági mutatói alapján talán a legin­kább perifériára szorult térsége a világgazdaságnak. A statisztikai adatok alapos vizs­gálata után, különösen az elmúlt évtized folyamatainak ismeretében, ez a globális össz­kép egyes elemeiben javuló tendenciát mutat, sőt ígéretes jövőképet, jelentős gazdasági esélyeket vetít előre. A millenniumi fejlesztési célok elképzelései és a NEPAD programjai egyaránt elkö­telezték magukat az afrikai szegénységi ráta radikális, ötvenszázalékos csökkentésére. A 2015-ös céldátum közeledésével ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ennek feltétele, az afrikai nemzetgazdaságok éves, átlagos legalább hétszázalékos GDP-növekedésének fenntartása - nem reális elképzelés. Az adatok komplex vizsgálata ugyanakkor jelentős reményekre adhat okot. Egy év­tizeddel ezelőtt (Világbank, 1997) az általános szubszaharai gazdasági mutatók közül figyelemre méltó az egy főre jutó GDP, átlagos 525 dolláros összege (Dél-Azsiában 449, Kelet-Azsiában 715), és az egy főre jutó beruházások 92 dolláros adata (Dél-, illetve Kelet-Ázsiában 92, illetve 105 dollár.) 1990-től az afrikai gazdaságok összességükben lassú ütemben, de javuló teljesít­ményt nyújtottak. Az évtized elején a világgazdaságban - és a fő gazdasági partner Európában - lezajlott recesszió hatása érvényesült Afrika gazdasági növekedésében is. Néhány viszonylag jobb évet követően a kilencvenes évek második felének relatív visz- szaesése szintén külső tényezőknek, leginkább az ázsiai válság hatásainak tudható be. 2008. tél 33

Next

/
Thumbnails
Contents