Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Suha György: Magyarország gazdasági kapcsolatainak fejlődése a szubszaharai térségben
Suba György Miután a legtöbb afrikai ország nem kapcsolódik szorosan a nemzetközi pénzpiacokhoz, a válság hatásai alig néhány országban éreztették hatásukat. Az ázsiai krízis világkereskedelemre gyakorolt áttételes hatása azonban már Afrikát sem hagyta érintetlenül: a hagyományos exporttermékek iránti kereslet visszaesett. A szubszaharai országok szinte mindegyikének esetében az export több mint ötven százalékát kétféle áru típus, főként kőolaj vagy mezőgazdasági termék adja. Az exportbevételek 1998-ban 16 százalékkal estek vissza, miközben az export mennyiségileg alig csökkent. Mivel az afrikai gazdaságok teljesítménye döntően exportbevételüktől függ, s az export átlagosan a GDP egyharmadát teszi ki, ez a GDP növekedésének lassulását eredményezte. Az átmeneti krízissel nehezített, erős kezdést ugyanakkor országonként és régióként változó, hullámzó növekedés követte. A szubszaharai térség ma számos sikerország (Uganda, Libéria, Csád, Angola, Egyenlítői Guinea, Mozambik, Etiópia) mellett jelentős mértékben visszaesőket (Gabon, Elefántcsontpart) és gazdasági, politikai értelemben értékelhetetlen, stagnáló, olykor romló statisztikájú államokat (Zimbabwe, Középafrikai Köztársaság) foglal magában. Mindent összevetve, a gazdasági fejlődés üteme 2004-ben az afrikai kontinens 18 országában érte el vagy haladta meg az ötszázalékos növekedést, miközben a világ húsz leggyorsabban fejlődő gazdaságának listáján nyolc fekete-afrikai ország szerepel. Ezek az indikátorok már középtávon esélyt adnak arra, hogy Afrika hanyatlásának és a világgazdasági folyamatokból való végleges kiesésének víziója ne váljon valósággá, sőt éppen ellenkezőleg, számos kutató a távol-keleti gazdasági csoda modelljeinek feltételrendszerét látja Afrika egyes országaiban. Ez a megközelítés talán túlzó, de a távol-keleti gazdaság más összefüggésben határozottan befolyást gyakorol a kontinens pénzügyi folyamataira. A 21. század első éveiben Afrika makrogazdasági adatainak alakulásában robbanásszerű változás állt be, Kína egyre jelentősebb beszivárgása az afrikai gazdasági folyamatokba alapvetően átírta az elemzők előzetes számításait. A kínai-afrikai kétoldalú kereskedelmi forgalom 2000 és 2006 között a negyvenszeresére, csaknem negyvenmilliárd dollárra nőtt. Ez teljességgel átrendezte az afrikai kereskedelmi statisztikai adatokat is, Kína jelenleg a teljes afrikai kereskedelmi forgalom hat százalékát mondhatja magáénak, ezzel az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország után a fekete kontinens harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Afrika kompetitiv előnye ma a viszonylag alacsony munkaerőköltségben, illetve a nagyon alacsony nyersanyag- és energiaköltségben rejlik, az iparági versenyképesség ugyanakkor erősen limitált. A munkaerő minőségének fontossá válása iránti globális befektetői igény nem kedvez a térségnek. A működő tőke fogadásának intézményrendszerei működési anomáliákkal küzdenek, ráadásul miután a régió egyik világgazdasági központhoz sem tartozik elég szorosan, a külföldi tőkehozzáférés erősen korlátozott. 34 Külügyi Szemle
