Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Suha György: Magyarország gazdasági kapcsolatainak fejlődése a szubszaharai térségben
Sulin György Leonéban bányászati koncessziós lehetőségek kiaknázása, Kongóban szórakoztatóipari beruházás üzemeltetése fűződik magyar vállalkozások nevéhez. Az idegenforgalmilag fontos országokban (Seychelles, Kenya, Mauritius, Gambia, Namíbia) az ingatlanfejlesztés és a turizmushoz kötődő szolgáltatási szektor (étterem, szálloda, búváriskola, vadásztatás stb.) ad mozgásteret a magyar tőkének. A régió egészét tekintve ugyanakkor ma még sajnálatosan kevés a valódi technológiatranszferen alapuló afrikai projekt (ilyen a bányaművelés, a parkolásszabályozás, a parkettagyártás és az élelmiszer-feldolgozás). A magyar kereskedelmi aktivitás évente és országonként eltérő mind a termékszerkezetet, mind a volument tekintve. A térség meghatározó országával, Nigériával fennálló kereskedelmi kapcsolatok mérlege jól mutatja az afrikai üzlet általánosan hullámzó tendenciáit, a piac megdolgozásának nehézségeit: 2004-ben csaknem hatmillió USD értékű exportot és ehhez képest alig több mint egyszázaléknyi, alig 70 ezer USD értékű importot sikerült realizálni. Lényegesen jobb a helyzet a másik kiemelt relációval: a Dél-afrikai Köztársaság hazánk legjelentősebb kereskedelmi partnere a kontinensen, sőt az egyetlen afrikai ország, amely százmillió dolláron felüli tőkebefektetést eszközölt Magyarországon. A magyar- dél-afrikai kereskedelmi forgalom fokozatos növekedést mutatott: azonos bázisévben a magyar export 133 millió USD, az import kilencmillió USD volt. A kivitel legjelentősebb tételeit a hazánkban gyártott vagy összeszerelt mobiltelefonok, számítástechnikai termékek, gépjárműalkatrészek, vegyipari adalékok alkották. A statisztika szerint behozatalunk főleg gépekből és berendezésekből, ásványi anyagokból (vasérc, azbeszt, gránit, krómérc stb.) citrus-, gyümölcs- és zöldségfélékből, gépjárműalkatrészekből, elektromos huzalokból áll. A kelet-afrikai országcsoport (Kenya, Tanzánia, Etiópia, Uganda) és Magyarország kétoldalú kereskedelmi kapcsolatainak összesített volumene évek óta tízmillió dolláros nagyságrendben mozog. Nyugatra haladva ezek az adatok drasztikusan csökkennek, százezer dolláros nagyságrendű export-import forgalmat bonyolító ország már alig akad (Ghána például), a statisztikai adatok éves szinten csak jelképes, minimális forgalmat mutatnak, vagy még azt sem. A számok tükrében sajátos helyet foglal el a kőolaj-kitermelő regionális nagyhatalom, a Budapesten nagykövetséget működtető Angola, itt ugyanis ma még nincs jelentős magyar üzleti jelenlét, jóllehet a hazai olajipari óriásvállalat nemrégiben koncesz- sziós lehetőséget kapott a luandai kormánytól. A hagyományosan magyar brandek közül szinte már csak a GE Tungsram izzóit, fénycsöveit találjuk meg a térségben. Nincs már Globus konzerv, Ikarus autóbusz, Elzett zár, Lampart tűzhely vagy „aranyfácános" paradicsomkonzerv. Bár a márkanevek tulajdonosai már régen nem léteznek, a szocialista kereskedelem marketingtevékenysége a mai napig ismertté tette a felsorolt nosztalgikus áruféleségeket, a terméklista azonban 32 Külügyi Szemle
