Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Búr Gábor: The Second Scramble - a második versenyfutás Afrikáért
The second scramble - a második versenyfutás Afrikáért nincs hiány sem az egyes kormányok, sem a nemzetközi szervezetek, sem az NGO-k részéről. 2006 nyarán Bécsben, az EU soros osztrák elnökségének idején Az Európai Unió Afrika-stratégiája - kiút a szegénységből? beszédes címmel tartottak konferenciát.33 Sokat elmond a célkitűzések megvalósulásáról, hogy a szegénységet eddig még nem sikerült csökkenteni általuk, s hogy Dárfurban még ma sem szolgál annyi békefenntartó, amennyiről 2005-ben határoztak, holott azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a 25 ezer főnél is jóval több kellene. Az eredmények tehát egyelőre szerények, ráadásul a támogatások évtizedünkben tapasztalt újbóli növekedése azt eredményezheti, hogy az összegek automatikusan beépülnek az egyes kormányok költségvetéseibe, meghaladhatják az adott ország abszorbciós képességeit, növelhetik a korrupciót, negatívan befolyásolhatják a nemzeti fizetőeszközök árfolyamát stb. Csak Kína, csak az olaj? A második versenyfutás kiváltó okát tehát nem érdemes sem az afrikai földrészen zajló folyamatokban, sem a nyugati donor országoknak az 1990-es évek apálya után új lendületbe hozott segélypolitikájában keresni. Az okok legfontosabbika minden kétséget kizáróan a gyors ázsiai gazdasági fejlődés, amely keresletet teremtett Afrika minden szóba jöhető nyersanyagára, felhajtotta világpiaci áraikat, s az ezredforduló után elég tőkét halmozott fel ahhoz, hogy nagyobb volumenű beruházásokba foghasson Afrikában is.34 A Kina és Afrika közötti kereskedelem a 2000. évi 10,6 milliárd dollárról 2007-re 73,3 milliárd dollárra nőtt, ezen belül a szubszaharai Afrikával ugyanebben az időintervallumban nem egészen hétmilliárd dollárról 59 milliárd dollárra.33 E gyors, éves átlagban harmincszázalékos növekedés által Kína az Európai Unió és az Egyesült Államok mögött Afrika harmadik legfontosabb külgazdasági partnerévé vált. Ennek ellenére még mindig viszonylag szerények Kína afrikai kereskedelmi pozíciói, 2007-ben a kontinens exportjának mindössze 8,6 százaléka irányult Kínába, illetve az afrikai import 9,6 százaléka származott onnan. Még szerényebbek Kína pozíciói az Afrikába irányuló közvetlen külföldi befektetések terén, noha itt a növekedés, ha lehet, még látványosabb. 1990-ben az Afrikában eszközölt kínai beruházások mindössze 49 millió dollárt tettek ki, s ezek összege 2006-ra 2,6 milliárd dollárra nőtt. A 2006-ban Afrikába irányuló 36 milliárd dollár külföldi tőkebefektetésből még így is csupán 520 millió dollár érkezett Kínából, (1991-ben ez az összeg még csak 1,5 millió dollárt tett ki!), vagyis a összes külföldi befektetés mindössze 1,4 százaléka.36 A világ még jószerivel észre sem vette a kínai-afrikai kapcsolatok izmosodását, mikor már bekerült a köztudatba, hogy Kína módszeresen rombolja a Nyugat törekvéseit Afrikában. Diktatórikus rezsimeket tart életben, segélyeit és befektetéseit nem köti a jó kormányzás, a korrupcióellenessség s az emberi jogok tiszteletben tartásának elvéhez.37 2008. tél 9
