Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Búr Gábor: The Second Scramble - a második versenyfutás Afrikáért
Búr Gábor évben sem volt kiemelt fontosságú. 2002-ben a G8-ak a kanadai Kananaskisban tartott csúcstalálkozójukon minden addiginál több figyelmet szenteltek a kontinensnek. Afrikai akciótervet fogadtak el, amelynek bevezetőjében az Afrika előtt álló rendkívüli kihívásról ejtettek szót, gondosan kerülve a válság kifejezést, de a terv hét fejezete (béke- és biztonságteremtés, az intézmények és a kormányzás megerősítése, a kereskedelem, a beruházások és a gazdasági növekedés előmozdítása, adósságelengedés, az oktatási rendszerek javítása, a digitális hozzáférés megteremtése, az egészségügyi ellátás javítása, beleértve a HIV/AIDS elleni küzdelmet, a mezőgazdasági termelés növelése s a vízkészletekkel való gazdálkodás javítása) az afrikai válság egy-egy aspektusát érintette. Részletesebb kidolgozása ellenére ez a dokumentum nem tartalmazott alapvetően új elemeket a megelőző évben Genovában tartott csúcstalálkozón elfogadott Afrika tervhez képest. Ami új volt: a G8-ak akkor úgy tervezték, hogy 2006-ra évi 12 milliárd dollárral fogják növelni az Afrikának nyújtott fejlesztési segélyeket.29 2005-ben a skóciai Gleneaglesben megtartott G8-csúcson került Afrika ügye újra kiemelten a figyelem középpontjába. Addigra nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi vállalások nem teljesülnek, így amellett, hogy az Afrikával foglalkozó dokumentum minden addiginál terjedelmesebb lett, újabb vállalásokat is tartalmazott. A G8-ak 2010-ig 25 milliárd dollárral kívánták növelni a kontinensnek nyújtandó segélyeket. így hosszú évek után Afrika részesedése a globális segélyezésből újra növekedésnek indult. 18, főként afrikai országnak összesen 40 milliárd dollár adósság elengedését jelentették be, s kilátásba helyezték további 15 milliárd dollár elengedését. Nigéria 17 milliárd dollár adósság elengedést kapott, a legtöbbet a hasonló ügyletek történetében. ígéret született az afrikai termelők érdekeit sértő összes exportszubvenció leépítésére 2010-ig, az egyes országok saját viszonyaikhoz szabott fejlesztési stratégiáinak elfogadására, arra hogy 2010-ig minden AIDS-beteg kezelésben fog részesülni, hogy a gyermekbénulást teljes mértékben leküzdik, hogy a malária elleni küzdelem évente 600 ezer gyermek életét fogja megmenteni, s hogy 2015-ig minden afrikai gyermek ingyenes iskoláztatásban és egészségügyi ellátásban fog részesülni. A dokumentum ezen felül kilátásba helyezte 25 ezer afrikai uniós békefenntartó kiképzését és Dárfurba küldését.30 Tony Blair brit miniszterelnök, aki a Commission for Africa31 életre hívásával rendkívül sokat tett azért, hogy Afrika problémáit megismerje a világ, lelkesen nyilatkozott a csúcstalálkozó kapcsán: „Ez nem jelenti az afrikai szegénység végét, de ez már a remény e szegénység felszámolására."32 Hogy igaza volt-e, annak eldöntésére ma még korai vállalkozni. Az viszont biztosan állítható, hogy Gleneagles után minden G8-as csúcstalálkozón főszereplő volt Afrika. Ettől azonban az Afrikát sújtó gondok legfeljebb csak enyhültek, de semmiképpen nem oldódtak meg. Ugyanez állapítható meg minden más nemzetközi szervezet, mint az ENSZ (millenniumi fejlesztési célkitűzések), az Európai Unió (Afrika Stratégia, EU-Afrika stratégiai partnerség, lisszaboni EU-Afrika csúcstalálkozó), vagy a bilaterális donorok erőfeszítéseinek sikerességéről is. Pedig ambícióban 8 Külügyi Szemle
