Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Búr Gábor: The Second Scramble - a második versenyfutás Afrikáért
Búr Gábor kezében, amivel csökkenteni lehet a Nyugattól való függést, sőt néhány ország nemzetközileg elszigetelődött vezetője a nyugati világhoz fűződő kapcsolatai teljes felszámolásának lehetőségét látta meg benne.2 Mintha az egykori szlovák miniszterelnök, Vladimír Meciar mondása, „Ha nem akarnak minket Nyugaton, Kelet felé fordulunk"3 ihletné a mai Afrika számos vezetőjét. Ezért tehát nem véletlen, hogy a „second scramble" - a második versenyfutás Afrikáért kifejezés elsősorban a volt anyaországokban, tágabb értelemben a Nyugaton napvilágot látott publikációkban használatos. Jelentése némileg leegyszerűsítve az, hogy Afrika természeti kincseiért ezúttal nem európai, hanem elsősorban ázsiai hatalmak szállnak ringbe. Mivel ebben az értelmezésben a folyamat az egyenlőtlen csere, az értékes afrikai nyeranyagokért kapott olcsó ázsiai iparcikkek elve alapján működik, Európában, s az Egyesült Államokban is szinte egyöntetűen pejoratív jelentéssel bír. Teljesen eltérő a kép másutt. Ázsiában kerülik e kifejezést, és nem is szeretik, ha a mostani gazdasági behatolásukat az afrikai kontinensre az egykori európai gyarmatosításhoz hasonlítják. Ebben a koordináta-rendszerben nem nyertes-vesztes, hanem kizárólag nyertes felek szerepelnek. Ehhez nagyon hasonlít az afrikai reakció, bár ott a „második versenyfutás" az elemzésekben és a sajtóban is bevett fogalomnak számít, elsősorban Afrika újsütetű világgazdasági felértékelődésének kísérőjelenségeként kerül szóba, pozitív felhangokkal. Találkozni olyan értelmezéssel is, amely szerint e második versenyfutás nem más, mint a nagy márkák - legyen szó mobiltelefonokról vagy sportcikkekről, italokról stb. - gyors alkalmazkodása az utóbbi fél évtizedben végre gyors növekedésnek indult, s multik által felfedezett afrikai középosztályok igényeihez.4 Az örömbe itt már üröm is vegyül, hiszen ez a fejlemény még inkább eltávolítja az afrikaiakat, elsősorban a tehetős családok gyermekeit a kontinens hagyományos kultúráitól. Mégis, a nyugatiak fanyalgásait Afrikában kevéssé értik a fenti módon értelmezett kifejezéssel kapcsolatosan. Sokan sértőnek is találják a bő egy évszázaddal ezelőtti kolonizációval történő összehasonlítást, ők a remény, a lehetőségek szinonimájaként használják ma a második versenyfutás fogalmát. Csak kevés afrikai közgazdász, politológus üt meg kritikus hangot a már ma is megfigyelhető aszimmetriák miatt, a politikusok közül pedig egyenlőre csupán Thabo Mbeki dél-afrikai elnök figyelmeztetett e második versenyfutás veszélyeire. A fogalom tehát igen eltérő tartalmakat, állítást és annak vehemens tagadását is jelenti egyszerre, s nem megkerülhető Afrikának a nemzetközi rendszerben elfoglalt helyének meghatározásakor sem, így mindenképpen érdemes az alaposabb körüljárásra. Hányadik versenyfutás is? Hasonlóan sok más, később nagy karriert befutott fogalomhoz a The scramble for Africa - a versenyfutás Afrikáért (franciául le partage de l'Africjue vagy la course á l'Africjue, 4 Külügyi Szemle
