Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Búr Gábor: The Second Scramble - a második versenyfutás Afrikáért
The second scramble - a második versenyfu tás Afrikáért németül Wettlauf um Afrika, Bismarck szóhasználatában Kolonial tűmmel, oroszul gonka za Afrika) egy újságíró szellemesnek szánt nyelvi fordulata volt.3 1884-ben, a berlini Kongó-konferencia megnyitása idején keletkezett, s gyorsan népszerűvé vált. Azt a fordulatot volt hivatva érzékeltetni, ahogy az európaiak a korábbi „papírimperializmus" helyett ténylegesen s roppant mohósággal vetették rá magukat Afrikára, egymást hol segítve, hol akár háborús fenyegetéssel is akadályozva a gyarmatszerzésben. A korszakkal foglalkozó történészek előszeretettel használják a versenyfutás fogalmát,6 ám máig vitatott, mit is értenek pontosan alatta, s főleg milyen időszakra vonatkoztatják. Egyesek szerint Disraelinek a brit parlamenti ellenzék vezéreként 1872-ben elmondott beszédével kezdődött ez a versenyfutás. Mások szerint csupán az úgynevezett „új imperializmus"7 eredeztethető ettől a kristálypalota-béli beszédtől, maga a scramble csak az 1880-as években kezdődött, Tunézia 1881-es vagy Egyiptom 1882-es megszállásával, de még inkább a Kongó-medencéért folytatott versenyfutással, ami 1884-85-ben az említett berlini konferencián érte el tetőpontját, s elsősorban az akkori belga király, II. Lipót személyéhez köthető.8 Ahogy a kezdet, úgy a korszak vége sem egyértelmű, egyesek szerint 1890-ig, a Elelgoland-Zanzibár szerződésig, mások szerint az 1898-as fashodai konfliktusig, ismét mások az 1899-ben kirobbant angol-búr háborúig számítják, de vannak 1912-es, 1914-es évszámok is forgalomban. A fogalom népszerűségére s egyben a kronológiai bizonytalanságokra utal, hogy eléggé hamar megjelent a „második versenyfutás" kifejezés is, ami eredetileg az olaszok 1896-os aduai vereségét követő abesszin szerepvállalást volt hivatva kihangsúlyozni Afrika felosztásában.9 A 20. század második felére véglegesen összekuszálódott az értelmezés. Julius Nyerere az akkori Tanganyika elnökeként 1963-ban jelentetett meg egy könyvet A második versenyfutás címmel, amelyben a volt gyarmattartók neokolonialista törekvéseivel azonosította a címbéli fogalmat. Nyerere meggyőződése szerint ez a második versenyfutás volt a felelős Afrika balkanizációjáért, azaz a pánafrikanista szellemben fogant kontinentális politikai egység elmaradásáért.10 Használták a második versenyfutás fogalmát a Szovjetunió afrikai behatolásának leírására is, elsősorban a hidegháborús szembenállásból fakadó orientációs kényszerekre, valamint a KGB aknamunkájára kívánták az addigra egyértelműen negatív konnotációval felhívni egyes szerzők a figyelmet.11 Meglepő módon a hidegháború elmúltával, Afrika nemzetközi leértékelődésével egy időben is született olyan munka, amelyik a címében is hordozta a fogalmat. 1992-ben négy kenyai professzor közös tanulmánykötetében fogalmazódott meg, hogy a magára hagyott kontinens forduljon végre önmaga problémái felé, s egy második versenyfutással oldja meg saját gondjait, válaszoljon a kor kihívásaira.12 Ebben az összefüggésben az első versenyfutás rossz szándékú idegenek balul elsült kezdeményezése volt, a másodikat pedig a kontinens lakói a tudomány és a technológia segítségével kell hogy végrehajtsák, közös felelősségtudattól átitatva. Ez az óhajtás azután belekerült az llj partnerség Afrika fejlesztésére 2008. tél 5
