Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
Juhász Adrienn Lilla hatásának aránytalansága és kiszámíthatatlansága - a félelem és káosz politikájában, valamint a pszichológiai hadviselésben azonban kulcsszerepet játszott. Az egységek tagjainak túlnyomó többsége közönséges bűnöző volt. A pszichológiai hadviselési stratégiát a Ram-terv egyik kiegészítő dokumentuma tartalmazta, amelyik Raskovic pszicho- és viselkedésanalitikai, valamint karakterológiai vizsgálatai alapján megállapítja, hogy a muszlim ellenállás megtörésének leghatékonyabb módja a tömeges nemi erőszak, valamint a vallási intézmények falai között elkövetett tömeges kivégzések81 (érdekes módon a Ram-terv ezen része előkerült, illetve a jelentés alapján a Bassiouni-bi- zottság birtokába juthatott). Az ENSZ Szakértői Bizottságának listája 83 paramilitáris egységről számol be a volt Jugoszlávia területén; ebből 56 szerb, 13 horvát és 14 bos- nyák. Ezeknek az egységeknek az elsődleges feladata a helyi szintű akciók kivitelezése volt, de egyes jól felfegyverzett csoportok, elsősorban Árkán Tigrisei (Arkanove Delije), kiterjedtebb körben és szervezettebben működtek a reguláris haderők oldalán. Árkán Tigrisei Bosznia 28 megyéjében tevékenykedtek, fő feladatuk az emigránsok megtalálása és likvidálása volt. Vojislav Seselj Csetnikjei 34 megyében voltak jelen. Különösen brutális egység hírében állt a Szerb Nemzeti Megújulás párt akkori vezetőjének, Mirko Jovicnak az egysége is, a „Jovic-fiúk", valamint az SDS és Gojko Klickovic milíciái. A paramilitáris és egyéb önkéntes egységek közötti zűrzavar, átjárhatóság (elég megnézni néhány csoportképet), valamint ezek változatos kapcsolódása a JNA/VRS-hez sok esetben bizonyult hasznosnak. Egyrészt exhibicionista, látványos akcióikkal elterelték a hivatásos erők működéséről, valamint a háttérben zajló politikai-üzleti alkukról a figyelmet, azt a szándékolt hatást keltve, hogy a különböző szerb erők és egységek nem állnak állami ellenőrzés alatt.82 Másrészt pedig ők maguk is nehezen megkiilön- böztethetővé váltak, gyakran használták egymás elnevezéseit, emblémáit, és számos egység verbuválódott civilekből. így alakult ki végül a külvilág és a hágai törvényszék által is használt „ismeretlen elkövetők" kategória. Egyik-másik egység pusztításai ugyanakkor a társadalmi biztonság teljes összeomlásával végeredményben saját politikai elitjeinek pozícióit gyengítették. A horvát oldalon a legjelentősebb egység az uszta- sa jelképeket viselő Horvát Védelmi Erők (Hrvatske Obrambene Snage - HŐS), a Horvát Jogpárt katonai szervezete volt,83 Dobroslav Paraga vezetésével, aki arról is ismert, hogy 1993-ban megpróbálta megbuktatni a horvát kormányt. A jelentősebb szervezetek közé kell még sorolni a „Farkasok" nevű csoportot, Jusuf Prazina, alias „Juka" vezetésével. A Farkasok 1992 augusztusáig a központi bosnyák kormányzat hadserege (Armija Republike Bosne i Hercegovim - ABiH) mellett harcoltak, ezután pedig a herceg-boszniai Horvát Köztársaság fegyveres erejeként funkcionáló Horvát Védelmi Tanács (Hrvatsko Vijece Obrane - HVO) keretében. A bosnyák zöldsisakosok (zelenih beretki: mujahedin zsoldosok, az afganisztáni háború veteránjai, csecsen harcosok stb.) gyakorlatilag egy jelentős autonómiával bíró második haderőként működtek a szerb és horvát egységeknél jóval kevésbé felszerelt ABiH parancsnoksága alatt, főleg Zenica, Travnik, Növi 64 Külügyi Szemle
