Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
Travnik, Mostar és Konjic környékén.84 A reguláris egységek és a különböző milíciák interakciói a felek korlátozott katonai képességeit tükrözik. A falvak, városok bevételének tipikus forgatókönyve szerint a katonai akciókat a politikai hatalomátvétel előzte meg a stratégiai pontokon (a visegrádi duzzasztó, a trepcai kohászati üzem, a „Balkánútvonal" főbb állomásai stb.), ahol az érdekelt (és SDS-tag) politikai elitek a muszlim irányítású önkormányzatok mellett szerb árnyékönkormányzatot építettek ki, és hozzáláttak az autoritás fokozatos párhuzamosításához. A szerb lakosság biztonsági kitelepítését, valamint a területvédelmet ellátó férfiak felfegyverzését a VRS illetékes egységének tüzérségi támadása követte, s ez után már bevonulhattak a maroknyi paramilitáris egységek, a helyi rendőri egységekkel, illetve alkalmanként kiterjedtebb milíciákkal, katonai rendőri egységekkel együttműködésben. Milan Lukic85 közismert bűnözőként 1992 tavaszán tért vissza a muszlim többségű Visegradba, s akkor állította föl paramilitáris egységét, miután az addigra már tisztán szerb hadseregként működő JNA Uzice egysége április közepére teljes mértékben az ellenőrzése alá vonta a várost és környékét, és a Visegrádi Szerb Önkormányzat formájában a politikai kontroll is kiépült. A Visegradon keresztül vivő főútvonal köti össze Belgrádot Szarajevóval, és az Uzice egység, az uzamnicai laktanya (illetve fogolytábor), valamint más boszniai stratégiai támaszpontok utánpótlása ezen az útvonalon keresztül történt. A visegrádi Drina-szakaszon húzódó gát pedig az energiaellátást és a vízszabályozást látja el az egész térségben. A hágai Nemzetközi Büntetőtörvényszék Milan és Sredoje Lukic elleni, 1998-as vádirata szerint 1992. június 7. és 1994. október 10. között a Lukic unokafivérek Mitar Vasiljevicet és más, nem vád alá helyezett személyeket egységbe tömörítve („Fehér Sasok" és „Bosszúállók"), valamint a helyi rendőri, katonai egységekkel szorosan együttműködve Visegrad városában kiépítették helyi terrorrezsimjüket, és politikai, vallási, etnikai alapon üldöztek, végeztek ki boszniai muszlim és más nem szerb civileket a visegrádi opstinában zajló katonai műveletek részeként.86 A körülbelül tucatnyi, könnyű fegyverzettel ellátott tagot tömörítő egységnek kifejezetten az volt a feladata, hogy a helyi civil lakosságot mindennapi terror alatt tartsa, és az aránytalan pusztítással, a szándékos brutalizációval, a kiszámíthatatlansággal, a látványos kivégzésekkel és a megfélemlítéssel elrettentse a visszatéréstől. Az új politikai elit, és elsősorban a karadzici retorika az együttélés emlékének és hagyományának, másrészt ezeknek a korábbi társadalmi struktúráknak az elpusztítását és a szembenállók etnikai alapon való újradefiniálását célozták. A korábbi, természetes közösségek szimbolikus, politikai és fizikai elpusztításának („identicídium"), valamint az új közösségi határok agresszív politikákon keresztül történő bevésésének (negatív és pozitív határképzés) metapolitikai célja mögött bonyolult mobilizációs folyamatok zajlottak, amelyek az etnikai-vallási tudattól független csoportdinamikákat gerjesztettek, és a háború körülményeihez idomuló transzidentitású akciócsoportokat, konfliktusos interakciókat és erőszakhelyzeteket hoztak létre.87 A legfelsőbb szintekről a legA boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain 2008. tavasz 65
