Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain válják. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a terrorizmusból egyenes út vezet a rendőrtiszti kinevezésig.27 Nem került sor valamennyi háborús bűnösnek, illetve a háborús bűnösöket támogató erőknek a közéletből való kigyomlálására. Radovan Karadzic pártját (amelynek többek között Biljana Plavsic és Momcilo Krajisnik, Karadzic jobbkeze is tagja volt, Krajisnikot azóta a hágai Nemzetközi Büntetőtörvényszék emberiség elleni bűntettekért elítélte), a most Mladen Bosic vezette Szerb Demokrata Pártot (Srpska Demokratska Stranka - SDS) 2004 nyarán az akkori főképviselő, Paddy Ashdown gyakorlatilag lefejezte azzal az indokkal, hogy a párttagok finanszírozzák Karadzic rejtőzködését, a párt korrupt, és működése a legkevésbé sem transzparens.28 Ashdown (és az általa megtestesített Bonn Powers) 59 SDS-tagot fosztott meg pozíciójától, és a szervezetet politikai és pénzügyi embargó alá vonta. A szintén SDS-párti, az 1991-ben felállított és a krajinai akciókhoz bázisul szolgáló Bosanska Krupa-i szerb árnyékönkormányzat teljhatalmú urát, Gojko Klickovicot, aki ráadásul az RS miniszterelnöke is volt Dodik 1998-2001-es mandátuma előtt, viszont csak 2006 júniusában tartóztatták le. Mindezek ellenére a SDS el tudott indulni a 2006. októberi parlamenti választásokon, és bár az SNSD-t nem tudta megközelíteni, a maga húsz százalékával mégis a második legerősebb támogatottságú párt maradt az RS-ben. Ugyanezeknek az eseményeknek lehet azonban egy másik olvasatuk is: Dodik és a főképviselet együttműködése kiválónak bizonyult az SNSD fő politikai ellenfele (SDS) végzetes meggyengítésének erejéig a választások időszakára. Ezt az együttműködést pozíciójának biztos tudatában Dodik így értékelte: „A Független Szociáldemokraták Szövetsége, posztkonfliktusos politikai pártként, már elvégezte politikai missziójának java részét azzal, hogy a háborús eliteket és a nacionalista pártokat eltüntette az RS politikai színteréről."29 2007. május 31-én látványos rendőrségi akció keretében sikerült letartóztatni Zdravko Tolimir tábornokot30 az RS és Szerbia határán. Érdekes módon azonban Haris Silajdzicnak, a kollektív elnökség bosnyák tagjának háborús felelőssége a feledés homályába veszett.31 4. A dezintegráltság, párhuzamosság és megosztottság az RS „demokratikus" erőinek (az SDS és az SNSD) kitartó obstrukciós politikáján keresztül fenntarthatónak bizonyult. Az uralkodó pártok gyakorlatilag ugyanazok (a nacionalista nagypártok), a multietnikus pártok reprezentációja minimális. A Szerbiával kötendő stabilizációs és társulási egyezmény aláírásának elhalasztásával párhuzamosan a Boszniával kötendő is elnapolódott (a legközelebbi mézesmadzag dátum 2008 áprilisa); ezúttal a Sulejman Tihic vezette Demokratikus Akciópártnak (Stranke Demokratske Akcije - SDA) a rendőrségi reformot előmozdító „mostari szellemtől" való elfordulása, vagyis a mostari deklarációból32 való kihátrálása miatt. Boszniában a rendőrségi reform (és nem Radovan Karadzic elfogása) az a teljesíthetetlen-lehetet- len kategóriába eső EU-csatlakozási előfeltétel, amely Szerbiában Ratko Mladic kézre kerítése. Nem valószínű ugyanakkor, hogy sokaknak állna érdekében élve előkeríteni akár Mladicot, akár Karadzicot. Sőt a 2008. január 1-jén visszavonuló Carla Del Ponte 2008. tavasz 53
