Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
Juhász Adrienn Lilla posztját egy „gyenge kezű" ügyész, a Hariri-gyilkosság kivizsgálásában kudarcot valló belga Serge Brammertz vette át, nem pedig David Tolbert helyettes főügyész, Del Ponte jobbkeze, ami azt is jelzi, hogy nincs már szükség arra a nyomásgyakorlásra, amelyet Del Ponte képviselt. Kinél van a „smokinggun"? Slobodan Milosevic háborús és háború utáni, valamint hágai stratégiájának egyik kulcsmozzanata Szerbia és Montenegró közvetlen felelősségének és részvételének rejtegetése és tagadása volt. Ezt minden evidenciával ellentétben a hágai Nemzetközi Bíróság már 1993. április 8-i ítéletében látszólag alá is támasztotta33 azzal, hogy nem fogadta el a szarajevói kormányzat 1993. március 20-i eljárásindító kérvényében foglalt indítványt, mely szerint a bíróságnak deklarálnia kell, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (a későbbi Szerbia és Montenegró) ügynökein és „bérencein" keresztül civileket gyilkolt, erőszakolt meg, fosztogatott, kínzott, jogtalanul fogva tartott és semmisített meg Bosznia-Hercegovinában, valamint fel kell szólítania az etnikai tisztogatás gyakorlatának azonnali megszüntetésére és jóvátétel fizetésére.34 A13 évig húzódó előterjesztés- és joghatóság-háború után a bíróság 2007. február 26-i ítéletének hatályos bekezdése a következőket mondja ki (miután végleg megállapítást nyert, hogy a bíróságnak igenis van joghatósága az ügyben a népirtás megelőzése és megbüntetése tárgyában létrejött 1948-as egyezmény 9. cikkelye alapján): „Szerbia nem követett el genocídiumot állami szervein vagy megbízott személyeken keresztül". Sőt „Szerbia nem járult hozzá a genocídium elkövetéséhez, és nem is ösztönözte azt". Vagyis „Szerbia nem bűnrészes a népirtásban". Ugyanakkor megállapítja, hogy „Szerbia megszegte azon kötelezettségét, hogy megelőzze a népirtás bűntettét... az 1995 júliusában elkövetett srebrenicai népirtással kapcsolatban". És minden eddigi felmentő megállapításnak ellentmondóan megállapítja, hogy „Szerbia megszegte a népirtás megelőzése és megbüntetése tárgyában létrejött egyezményből eredő kötelezettségeit azzal, hogy nem adta át a genocídiummal és az abban való bűnrészességgel vádolt Ratko Mladic tábornokot a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök kivizsgálásával foglalkozó (szintén hágai székhelyű) Nemzetközi Büntetőtörvényszék peres eljárásához, és ezáltal nem működött együtt teljes mértékben a törvényszékkel". Ez alapján az a következtetés is levonható, hogy Milosevicnek és az őt körülvevő szűk elitnek - bár sejtették, mi történik Srebrenicában - fogalma sem volt, mihez kellett a Szerbiából Boszniába áramló temérdek fegyver, lőszer, buldózer és egyéb felszerelés. Vagy pedig tudták, de ők eredetileg teljesen más célokra szánták. Mindenesetre Ratko Mladic tábornok, mielőtt 1992 májusában a boszniai szerb parlament által megszavazott és a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Annija - JNA) második katonai kerületéből alakuló Szerb Köz54 Külügyi Szemle
