Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
Juhász Adrienn Lilla katonai-területi célokhoz Milosevic 1994 közepén kaphatott indirekt nemzetközi garanciákat, és ezeket a rezsim a katonai győzelem elismeréseként értelmezte: „Felajánlották, hogy 25 százalékkal kiterjesszük területünket, és legalizáljuk ezt a nyereséget, majd konföderációt hozzunk létre."21 Ehhez nyilvánvalóan összefüggő szerb entitásra volt szükség, amelyhez Srebrenica, Gorazde és Zepa bosnyák enklávékkal is kezdeni kellett valamit. 1995 januárjában Milosevic kijelentette, hogy „a nemzetközi közösség a katonai győzelem miatt Boszniában az 50-50 százalékos opciót fogja felajánlani. Katonai győzelem nélkül ez nem valósulhatna meg olyan területen, amely sosem tartozott Szerbiához."22 A daytoni megállapodás után pedig úgy nyilatkozott, hogy „létrehoztuk a Szerb Köztársaságot, olyan területen, amelyen azelőtt sosem létezett szerb állam. Ez történelmi érdem. Óriási győzelmet arattunk, amelynek eredménye a Szerb Köztársaság, Bosznia területének felén."23 Ez az értékelés szinte szóról szóra megismétlődik a Szerbiában ma is használt történelemkönyveknek a boszniai háborúval foglalkozó oldalain.24 Ezenkívül pedig azért is sikertörténet, mert ma a daytoni megállapodás és az ennek következtében kialakult strukturális szegregáció25 az egyensúly garanciája az egyre jelentősebb bosnyák (muszlim) gazdasági és politikai hatalom- és pozícióépítéssel szemben. Valójában nem sokat szépít Bosznia-Hercegovina külső képén a jogállami csomagolás, a túlméretezett emberi jogi keret, amelyben nagyokat zökken az intézményrendszer, a nemzetközi szerződések rendszerébe való beágyazottság, az euroatlanti perspektíva és az arányos etnikai képviselet elve; a politikai tájkép meghatározó elemeit nem tudják ugyanis elfedni: 1. Bosznia-Hercegovina összetákolt államisága az OHR protektori intézményi kerete nélkül pillanatok alatt széthullhat. Már 1997-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az OHR-t regulázó jogkörökkel és kényszerítő/szankcionáló hatalommal kell felruházni ahhoz, hogy egyben maradjon a kényes egyensúlyra épített (egyértelmű katonai győzelem nélküli konfliktus, valamint homogenizáló, geopolitikailag egymásnak feszülő, számháborúzó entitások) boszniai államalakulat. Ráadásul a Békevégrehajtó Tanács által a főképviselő kezébe helyezett Bonn Poivers már eleve a daytoni egyezményben foglaltak reinterpretációja, illetve rugalmas felfogása. Az OHR minden év júniusára előirányzott bezárásának programszerű meghiúsulása 2008 februárjában már az „ameddig szükséges" elven fenntartott protektorátus rémképét vetíti előre. 2. Az állam és az entitások közigazgatási felépítményében az alsóbb szintek (kantonális, opstina, települési, kisközösségi elit) politikai legitimációja és biztonságpolitikai autoritása érvényesül az állami (szövetségi) szintekéhez képest. 3. A tegnap háborús bűnöseiből különösebb probléma nélkül a ma legitim politikai vezetői válhattak, ráadásul nagyhatalmi támogatással.26 Ez is bizonyítja, hogy a háborús bűnösök kézre kerítésével kapcsolatos nemzetközi nyomásgyakorlást nem feltétlenül az emberbaráti érzések, inkább a politikai szelekciós és megosztó megfontolások moti52 Külügyi Szemle
