Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fischer Ferenc: Stratégiai Szövetség, társult tagsági viszony az Európai Unió Latin-Amerika-politikájában: a chilei példa
Stratégiai szövetség, társult tagsági viszony az Európai Unió Latin-Amerika-politikájában: a chilei példa Fischer Ferenc Az Európai Unió és Chile közti Politikai, gazdasági és együttműködési társulási egyezmény aláírása C hile külügyminisztere, Soledad Alvear és Pascal Lamy, az Európai Unió megbízottja 2002. április 26-án közösen tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Chile Politikai, gazdasági és együttműködési társulási egyezményt kötött1 az akkor még 15 tagállamból álló Európai Unióval.2 A látványos és ünnepélyes aláírás valamivel később, 2002. május 17-én történt meg, amikor Ricardo Lagos Escobar, Chile köztársasági elnöke, Jósé Maria Aznar spanyol miniszterelnök, és az Európai Bizottság elnöke, Romano Prodi az Európai Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség II. Csúcsértekezleten3 aláírta az Európai Unió és Chile közti társulási egyezményt. A csúcsértekezletét 2002. május 17-én és 18-án tartották Madridban, s a ceremónia tudatos időzítés eredménye volt, hogy éppen e csúcsértekezlet keretében kerüljön sor Madridban az Európai Unió és Chile közötti társulási szerződés aláírására. Az aktus az Európai Unió részéről elismerését jelentette mindazoknak a példamutató stabilizációs, sikeres gazdasági fejlődési és szilárd demokratikus folyamatoknak, amelyeket Chile 1990-től a demokratikus átmenet keretében magáénak mondhatott. A chilei köztársaság elnöke, Ricardo Lagos Escobar a társulási szerződést jogos elégedettséggel a következőképp értékelte május 17-én: „Az Európai Unió és Chile által aláírt szerződés történelmi léptékű lépés országom számára... Chile történetében egyetlen más szerződés sem volt olyan nagy jelentőségű, ami ennyire kiszélesítette volna a piacainkat, és egyetlen más szerződés sem, mint ez a jelen szerződés, amely ennyire lehetővé teszi a tudományos és kulturális lehetőségeink kiszélesítését. A megállapodás nemcsak kereskedelmi megállapodás, hanem egyidejűleg kooperáció is minden olyan területen, ahol közös érdekeltségeink vannak, mindenekelőtt közös politikai erőfeszítés, hogy jobban együtt haladhassunk a 21. században."4 34 Külügyi Szemle
