Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség
Szilágyi István sorolandó erőfeszítésnek tartja, amelyben nem fedezhető fel valójában a sokszor hivatkozott sajátos latin-amerikai érdekeltség. Még 1999-ben a kilencedik ibér-amerikai csúcsértekezletet követően is olvashatók voltak olyan vélemények, amelyek szerint a kapcsolatok multilaterális jellege ellenére a Spanyolország által ösztönzött és életre hívott közösségben a kétoldalú jellegű, gyarmatosító és gyarmatai közötti viszony elemei az uralkodók. Ráadásul a huszonegy ország együttműködésére alapozott Ibér- amerikai Nemzetek Közössége által hozott döntések a nemzeti politikákban nehezen intézményesülnek. 2008 közepéig csupán a térség egyetlen országa, Brazília hajtotta végre az 1995-ös IV. Csúcstalálkozónak a spanyol-portugál nyelv mint közös történelmi örökség kölcsönös és intézményes elterjesztéséről szóló határozatát. Brazíliában az általános iskolákban kötelezővé tették a castellano oktatását. E döntés mögött azonban elsősorban az ország regionális hegemóniái törekvései húzódnak meg. Az ibér-amerikai kezdeményezést és mozgalmat - hangsúlyozzák bizonyos latinamerikai elemzések - összhangba kellene hozni a különböző regionális és szubregionális tömbök elvárásaival és szabályrendszerével. Az Ibér-amerikai Nemzetek Közösségéhez tartozó országok állampolgárainak a schengeni határok miatt vízumkényszer van életben, és nem garantált az Európai Unió területén belüli szabad mozgásuk. Az Ibér- amerikai Nemzetek Közösségének az EU-Latin-Amerika dialógusban szervező erővé kell válnia, mert egyébként a szubkontinens országai számára az ibér-amerikanizmus könnyen „udvariassági" kérdéssé válhat. A kontinens sokat kapott Spanyolországtól, de a függetlenné válás után, a 19-20. században elsősorban Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország szolgált kulturális referenciaként a térség számára. Az államalkotás időszakában más irányba orientálódtak. „Következésképpen - húzza alá Raul Sanhueza chilei kutató - a spanyol befolyás mellett jelentős mértékű francia, olasz, német és angol politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális inspiráció is megfigyelhető."'17 Latin-Amerikának Európa mást és bizonyos értelemben többet jelent, mint Spanyolország. Madridnak a CIN létrehozásával a két világ közötti híd szerepét kell betöltenie. Ezek az elvárások összhangban vannak a spanyol (kulturális) külpolitika törekvéseivel. Az Ibér-amerikai Nemzetek Közösségét alkotó államok együttműködésének jellemzésére Sanhueza szerint azonban az integráció fogalma helyett a megegyezés, a megállapodás, a concertación kifejezés használata a valósághoz közelebb álló megjelölés lenne. Erre utaló jelekkel az ibér-amerikai országok I992-es második, madridi csúcsértekezletének záródokumentumában is találkozhatunk. A nemzetközi helyzetben bekövetkezett változások elemzése kapcsán ugyanis a nyilatkozat leszögezi: „Az ibér-amerikai konferencia ebben az összefüggésben, mint a mi politikai terünk, mint a mi sajátos jellegzetességekkel bíró megegyezéses fórumunk (kiemelés tőlem - Sz. I.) jelenik meg. Transzkontinentális jellege révén túlmutat ideológiai és gazdasági ellentéteken, s pozitív módon hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerülhetővé váljék a regionális gazdasági tömbök protekcionista típusú fejlődése."58 26 Külügyi Szemle
