Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség
Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség „A globalizáció nem annyira globális, mint amennyire azt az elnevezése sugallja - olvashatjuk a Martin Arribas-könyv elemzett tanulmányának konklúzióját. - Egymás mellett élnek a fejlett gazdaságok (elsősorban az EU és Észak Amerika), amelyek a gazdasági, a kereskedelmi és a befektetői tevékenység java részét koncentrálják... és azok, akiknek jóval korlátozottabbak a részvételi lehetőségeik a nemzetközi kereskedelemben. Ezen a színtéren az EU egyike a gazdasági élet főszereplőinek, miközben Latin-Amerika és a Karib-térség szerepe jelentéktelen. Latin-amerikai szempontból az Európával való kereskedelem nagy fontosságú. Jóllehet Latin-Amerikának és a Karib-térségnek összességében az első számú kereskedelmi partnere az Egyesült Államok, a Chile, a Mercosur és az Andok Közösség által megtermelt javak fő célterülete az Európai Unió... Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy Európa tért veszít a latin-amerikai piacokon, mert termékei nem tartoznak a nemzetközi kereskedelem által preferált legdinamikusabb áruféleségekhez. Ezen a »téren« az Egyesült Államok a győztes. Más szempontból nézve viszont a LAC régió csupán marginális szerepet tölt be az EU kereskedelmében."20 A szerzők szerint a két régió viszonyában az elmúlt években meghonosodott gyakorlatot kell követni. Növelni kell a kétoldalú preferenciális egyezmények és vámkedvezmények számát, törekedni kell a minőségi együttműködés feltételrendszerének kialakítására és a társulási egyezmények megkötésére. Az Európai Unió részéről határozottabb karaktert kell adni a stratégiai szövetségnek - állítják Christian Freres és Jósé A. Sanajua, a kérdéskör spanyol kutatói. Az értékek közössége mellett öt követelménynek kell teljesülnie. Az ezredvégi célok szellemében hozzá kell járulnia Latin-Amerika társadalmi kohéziójának erősítéséhez. Elő kell mozdítania a déli félteke nemzetközi autonómiájának növekedését. Határozottabb karaktert kell öltenie az EU Latin-Amerikával kapcsolatos külpolitikai tevékenységének, beleértve a válságelhárító mechanizmusok és a szolidaritási akciók erősítését. El kell érni, hogy a két régió a nemzetközi küzdőtéren stratégiai szövetségesekhez illő módon, koordináltan cselekedjen, előmozdítva a többoldalú nemzetközi rendszer és a globális kormányzás kialakulását. Az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség biregionális együttműködése az egymást átható globális tendenciák világában a szolidaritás, az autonómia, az érdekek, a közös értékek és a társulás öt oszlopán nyugszik. Ez az öt oszlop három tendencia metszéspontjában található. Hatnak rájuk a világban érvényesülő globális, valamint az unióra és Latin- Amerikára jellemző regionális tendenciák. Ezek kördiagram formájában történő ábrázolása az említett tanulmánykötet harminckettedik oldalán található.21 Christian Freres és Jósé Sanajua szerint az EU-Latin-Amerika viszonyrendszer globális és regionális összefüggései a globális tendenciák legfontosabb megnyilvánulási formáinak tekinthetők: • a kétpólusú világ megszűnése és a globalizáció: háromoldalú kompetencia, gazdasági áramlatok és a közvetítő szereplők nagyobb autonómiája. A BRICs22 államok megjelenése. Regionalizmus és régióköziség; 2008. ősz 11
