Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség
Szilágyi István ben nőtt. A Juan Jósé Martin Arribas által szerkesztett könyv adatai is egybecsengenek a korábban már idézett források megállapításaival. 2003-ban Latin-Amerika részesedése a világ exportjából öt százalékot, importjából 4,7 százalékot tett ki. Ugyanezek az értékek az akkor még 15 tagot számláló EU vonatkozásában elérték a 38,7 százalékot. Ha ehhez hozzáadjuk Kelet-Közép-Európa 2,6 százalékos, illetve 2,9 százalékos arányát, akkor az európai közösség a világ exportforgalmának 41,3 százalékát, import mozgásainak pedig 41,6 százalékát adja. A nagy versenytárs, az Egyesült Államok esetében az statisztikai adatok 13,3 százalékot és 19,9 százalékot mutatnak. Nem feledkezhetünk meg azonban a korábban egy vonatkozásban már említett Japánról és a Latin-Amerika irányában is jelentős erőket mozgósító Kínáról sem. Japán a világ exportjának 6,3 százalékát, importjának 4,9 százalékát adja. Ezek az értékek Kína esetében 5,8 százalékot és 5,3 százalékot mutatnak.17 Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti gazdasági kapcsolatok részletes elemzése előtt még egy adatsorra szeretnénk felhívni a figyelmet: a 455 millió lakost tömörítő unió a világ bruttó hazai össztermékének 21,4 százalékát állítja elő. Az 530 milliós Latin-Amerika bruttó hazai összterméke 7,5 százalékot tesz ki. A stratégiai partnernek tekintett két régió tehát a föld bruttó hazai össztermékének egyharmadát adja. Ez a körülmény hatékony kooperáció esetén az integrációt jelentős súllyal ruházza fel a nemzetközi viszonyok rendszerében. Az Európai Unió és Latin-Amerika viszonyát ugyanakkor gazdaságilag aszimmetria és kiegyensúlyozatlanság jellemzi. Az Újvilág országai és integrációs szervezetei elsősorban élelmiszert, italt, dohányárut és úgynevezett hagyományos termékeket, valamint 37,3 százalék arányban nyersanyagot exportálnak. Meg kell küzdeniük az EU már említett protekcionizmusával, miközben a hozzáadott értékű és árfekvésű feldolgozóipari és műszaki termékekből áll Latin-Amerika unióból származó importjának több mint a fele.18 Az unió keleti bővítése ebből a szempontból nem tekinthető releváns befolyásoló tényezőnek. Az Európai Unió és Latin-Amerika ugyanakkor nem csupán stratégai szövetségesek, de a kereskedelmi kapcsolatok oldaláról nézve versenytársak is. Mindkét fél pozitív szaldó elérésére és természetes módon saját versenyképességének növelésére törekszik. Ez utóbbi szempont alapján a két térség kereskedelmi kapcsolatainak jellemzésére négy fogalmat vezettek be. Szépirodalmi szófordulattal élve bizonyos szektorok esetében használják a hanyatló csillag (estrella menguante), másoknál a születő csillag (estrella nasciente) elnevezést. írnak az elvesztett lehetőségek (oportunidades perdidas) és a visszaeső (retroceso) tevékenységek ágazatairól. Összességében megállapítható, hogy a latinamerikai gazdaság jelentős része lemarad az Európai Unióval folytatott versenyben. E hátrányok a heterogén szerkezetet és eltérő gazdasági fejlettséget képviselő latin-amerikai államok (Chile, Mexikó) és kontinentális integrációs szerveződéseik (Comunidad Andim de Naciones, CARICOM, Mercado Común Centroamericano, Mercosur), valamint az EU viszonyában eltérő módon jelennek meg.19 10 Külügyi Szende
