Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség
Szilágyi István tikai akcióit és mozgásterét egyre nagyobb mértékben a nem hagyományos értelemben vett államközi kapcsolatok és eszközök határozzák meg. A nemzeti és integrációs érdekek külpolitikai érvényesítésében és képviseletében növekvő befolyásra tesznek szert a nem állami, a nem kormányzati társadalmi szereplők, intézmények, szervezetek és mozgalmak. A „transznacionális külpolitika" kitágult keretei között megnő a kultúrák, a civilizációk, a virtuális és valóságos regionális és szubregionális hálózatok és hálózatközi viszonyok és szerveződések szerepe. A globalizáció és a civilizációk, kultúrák külpolitikát alakító és befolyásoló szerepe nem ismeretlen tényezője a történelemnek. Joaquím Aguiar4 Immanuel Wallerstein5 felfogásához hasonlóan a 16-17. század nagy európai expanziójához köti a globalizáció megjelenésének első hullámát. A termékek forgalma, az áruk cseréje már az egységes világgazdasági rendszer kialakulásának kezdeti szakaszában átlépte a nemzeti és európai határokat, s a nemzetköziesedés és az egyetemes érintkezés folyamata révén ösz- szekapcsolta a regionalizáció és a lokalizáció, valamint a különböző helyi kultúrák és civilizációk szféráját. A 19. század második felében, a 20. század első két évtizedében beinduló újabb globalizációs hullám már a tőkék körforgásának és az amerikai világhegemónia megerősödésének jegyében fogant. „A 20. századtól a 21. századhoz vezető jelenlegi globalizáció azonban az előző kettő magasabb fokú szintéziseként állandó változások, mozgások hálózataként, termékek és tőkék szakadatlan körforgásaként jelenik meg"6 - olvashatjuk Joaquím Aguiarnál. A posztnemzeti globalizáció, a posztnemzeti politika és külpolitika korszakában a hatalom területi alapját nagyrészt a folyamatok, hálózatok, áramlatok rendszere váltja fel. A transznacionális jellegű globális mozgások ellenére azonban a kollektív létezésnek a 21. században is különböző módjai és formái vannak. A földrajzi tényezők, a territorialitást és a klasszikus nemzetállami formációkat megjelenítő és szimbolizáló határok, az integrációs és dezintegrációs tendenciákat életre keltő etnikai-kulturális és civilizációs különbségek, a kontinentális-integrációs szerveződések új regionalizmust megtestesítő stratégiai együttműködései egyszerre, egymáshoz szorosan kapcsolódva vannak jelen a nemzetközi viszonyok rendszerében. Európai Unió-Latin-Amerika: a stratégiai partnerség alapjai A két régió - az Európai Közösség és Latin-Amerika - közötti kapcsolatok az elmúlt negyedszázad során váltak intenzívvé, noha a latin-amerikai országok képviselőit tömörítő Latin-amerikai Parlament, a Parlatino és az 1986-tól Európai Parlamentként működő Európai Közgyűlés közötti párbeszéd már az 1960-as években elkezdődött. Az Európai Parlament a 20. század nyolcvanas éveiben stratégiai jelentőségűnek minő6 Külügyi Szemle
