Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség
Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség Szilágyi István Nemzetközi rendszer és globalizáció A z Európai Unió mint siti generis politikai rendszer sokszínű képződmény, különböző térségeket, övezeteket, rendszereket, országokat Európa fogalmi köréhez kapcsoló makrorégió, amelyen belül jelentős politikai, gazdasági, szociális, kulturális, nyelvi, valamint külpolitikai tradíciókban és prioritásokban megnyilvánuló törésvonalak húzódnak. Az unió kül- és biztonságpolitikáját, a világ más térségeihez fűződő kapcsolatrendszerének meghatározását, a nemzetközi konfliktusok megoldására irányuló tevékenységét alapvetően a kormányköziség jellemzi. Az EU-elnöki és -külügyminiszteri poszt tervezett létesítése, a föderális berendezkedés irányába történő óvatos elmozdulás, a gyorsreagálású hadtest felállítása körüli nehézségek, a külügyi főmegbízotti intézmény működése során Javier Solana által szerzett tapasztalatok, valamint az államfők és kormányfők csúcsértekezleteinek gyakorlata egy közös uniós külpolitika cél- és prioritásrendszer kialakításának szükségességére hívják fel a figyelmet. E külpolitikai prioritásrendszer meghatározását jelentős mértékben befolyásolja az integráció keleti bővítése1, az 1995 novemberében beinduló barcelonai folyamat2, a 2003-ban meghirdetett európai szomszédsági politika3, valamint az unió mediterrán országainak - s különösképpen Portugáliának és Spanyolországnak - a harmadik világgal kialakított fél évezredes múltra visszatekintő, elsősorban Latin-Amerika és a Maghreb-térség felé irányuló, megújuló kapcsolatrendszere. Az Európai Unió és a latin-amerikai országok közötti viszony alakulásának vizsgálatakor figyelembe kell vennünk a sokszereplőssé és globálissá vált nemzetközi rendszerben a kétpólusú világ megszűnését követően bekövetkező változásokat, valamint az új regionalizmus típusú intézményesült hatalmi centrumok közötti vetélkedést és versenyt is. A 20. század utolsó harmadában a szervezett kelet-nyugati konfliktusok lezárulása, valamint a nemzetközi viszonyokban végbemenő jelentős hangsúlyeltolódások következtében az országok, kormányközi szerveződések és regionális integrációk külpolitikáját, külpoli2008. ősz 5
