Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Vincze Dalma: Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán kapcsolatai és az unió bővítési stratégiájának változásai
Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán kapcsolatai és az unió bővítési stratégiájának változásai Az uniós bővítési politika egy új jellemzője, hogy a nyugat-balkáni országok esetében az államépítés feladatának támogatása is az unióra hárul. A kelet-közép-európai államok esetében az 1989-90-es rendszerváltozások után a politikai kritériumokat az adott államok viszonylag rövid idő alatt teljesítették. „A kelet-közép-európai országok átalakulása mentes volt az államépítés és nemzeti identitás kérdéseitől."41 A nyugatbalkáni országoknak az államiság kiépítése és a demokrácia alapjainak megszilárdítása máig feladat. Egy olyan régióban, ahol egy ország egy része vagy egésze ENSZ igazgatás alatt áll (Koszovó, Bosznia és Hercegovina), ahol a etnikai törésvonalak még mindig nagyon erősek (Macedónia), a működő államiság megteremtése az uniónak is új kihívást jelent. A demokratikus normák terjesztése az unió által szabott feltételek elvárt teljesítésén keresztül valósul meg. Ezzel is magyarázható, hogy a politikai kritériumok köre bővült és ellenőrzésük még hangsúlyosabbá vált. Megváltozott az integrációs folyamat szakaszainak sorrendje. A kelet-közép-európai országok esetében a stabilizáció, az átment és az integráció szakaszai néha fedték egymást, de alapvetően egymást követtők. A Nyugat-Balkán esetében az európai integráció a stabilizáció feltétele, így az egyes szakaszok egymással párhuzamosan folynak.42 Összegzés Az Európai Unió nyugat-balkáni országokkal szembeni politikájának legmeghatározóbb eleme, hogy hogyan képes megvalósítani a stabilizációs és társulás kettős célját. Ahogy a délszláv válság időben egyre távolabb kerül, úgy egyre sürgetőbb az unió politikájának elmozdulása a társulás támogatása, az integrációs felkészülés elősegítése irányában. Az unió nyugat-balkáni politikájának ilyen irányú változása már megkezdődött: 1. megváltozott a régió támogatási rendszere az IPA mint egységes finanszírozási eszköz bevezetésével; 2. a regionális együttműködés új alapokra helyeződik a stabilitási paktum 2008-a átalakításával (amely feladatainak nagy részét a SEECP (South-East Cooperation Process, Délkelet-európai Együttműködési Folyamat) nevű regionális együttműködésre építő Regional Cooperation Council veszi át); 3. az unió térségbeli katonai és polgári missziói is átalakuláson mennek keresztül. A társulás elemeinek erősítése jegyében a kapcsolatrendszer alapjai mára egyértelműen az EU bővítési politikájának részét képezik. A korábbi bővítések tapasztalatából kiindulva, valamint a térség országainak sajátosságaira tekintettel az unió bővítési politikája számos ponton megváltozott: 1. a feltételek köre bővül, 2. számonkérésük erősödik, 3. az átmenet folyamatai átfedik egymást, 4. az unió olyan új feladatokkal is szembesül, amelyekkel korábban nem. A Balkán stabilizációja és csatlakozásának segítése jegyében az államiság kiépítésének kihívásaira is választ kell adnia az EU-nak. 2008. tavasz 41
