Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Vincze Dalma: Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán kapcsolatai és az unió bővítési stratégiájának változásai
Vmcze Dalma Látható, hogy nem működött az uniónak az eredeti elképzelése, hogy a stabilizációs és társulási folyamat teljesítése után kerülhet csak sor a csatlakozási kérelem benyújtására, az integrációs kapcsolatok erősítésében egy újabb előrelépésre.43 Horvátország és Macedónia a stabilizációs és társulási megállapodás megkötése után röviddel benyújtották tagfelvételi kérelmüket, a horvát csatlakozási tárgyalások már meg is kezdődtek, így a stabilizációs és társulási folyamat nem a tagsági kérelem kapuja, hanem inkább előszobája. Ezeket a fejleményeket látva, főként a macedón csatlakozási kérelem benyújtásakor kialakult tagállami vita során kikristályosodott, hogy az unió ma már megköveteli a stabilizációs és társulási megállapodásban lefektetett feltételek teljesítését a csatlakozási kérelem benyújtása előtt. A stabilizáció és társulás kettős céljának megvalósításában az uniónak Szerbia és Bosznia és Hercegovina okozza a legnagyobb kihívást, mivel ezzel a két országgal még nincs stabilizációs és társulási megállapodás. Szerbia kapcsán újabb kihívást jelent Koszovó. A tartomány bevonása az integrációs folyamatba kérdéses, a koszovói rendezés fejleményeitől és a koszovói adminisztráció sajátosságaitól függ. Az unió bővítése kapcsán, főként az alkotmányos szerződéssel kapcsolatos holland és francia népszavazások sikertelensége után kialakult légkörben egy új kifejezés került be az egyébként is sokszínű európai zsargonba; a bővítési fáradság fogalma (enlargement fatigue). A tagállamok bővítéssel kapcsolatos álláspontjuk kialakításakor már nem hagyhatják figyelmen kívül a közvélemény véleményét. A további bővítést nehezíti, hogy annak előfeltétele az unió abszorpciós képessége is. A jelenleg hatályos Nizzai Szerződés nem teszi lehetővé újabb tagok felvételét. Az unió működőképességének megőrzése így megköveteli a szavazási és döntési mechanizmusok átfogó reformját, erre a 2007 júniusában aláírt alkotmányszerződés ad lehetőséget. A tagállami álláspontok eltérősége és az unió szervezeti reformjának elkerülhetetlensége azonban nem szavad, hogy beszűkítse az unió nyugat-balkáni politikáját. A térség stabilitása és az országok kívánt irányba való fejlődése érdekében elsődleges, hogy az EU megőrizze hitelességét és teljesítse korábban tett ígéreteit. Habár nyelvezetében az unió visszafogottabban kezelte a Nyugat-Balkán európai uniós tagságát, „integrációs közeledésről", „európai perspektíváról", „potenciális tagjelöltekről" beszél, a térség integrációs perspektívája mára már nyilvánvaló. Ha az unió képes lesz a régióban megőrizni hitelességét és teljesíteni vállalásait, az unió közös külpolitikájának kezdeti kudarcát mutató balkáni-politika az unió sikertörténetévé, az európai egység megőrzésének sikerét demonstráló eredménnyé válhat. 42 Külügyi Szemle
