Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Vincze Dalma: Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán kapcsolatai és az unió bővítési stratégiájának változásai
Vincze Dalma den van a közös biztonság- és védelempolitika keretében Bosznia és Hercegovinában megvalósított uniós katonai misszió és az országban működő ENSZ-misszió jellegének megváltoztatása, az erről való döntést 2008. nyarára halasztották. Horvátország a nyugat-balkáni térség zászlóshajója. Vitathatatlan, hogy a régió országai közül Horvátország áll a legközelebb az uniós csatlakozáshoz, már-már annak kapujában van. Az ország és az EU közötti kapcsolatokat a délszláv válság óta meglehetős hullámzás jellemzi. Az ország függetlenségét főként német nyomásra ismerték el az unió akkor tagállamai. A horvátok és a muszlinok közötti háború 1993 és 1994-ben, Szlavónia és Krajina egyoldalú elfoglalása azonban elszigetelte az országot Európától.35 Fordulat 2000 után, a nacionalista Tudjman halálát követő időszakban állt be. Ettől az időponttól kezdve az unió és Horvátország kapcsolatai soha nem látott fejlődésen mentek keresztül. A stabilizációs és társulási megállapodásról folyó tárgyalások már a zágrábi EU-Nyugat-Balkán találkozó alatt megkezdődtek, amelynek köszönhetően 2001 májusában aláírták a megállapodást. Az ország 2003 februárjában hivatalosan benyújtotta csatlakozási kérelmét. A 2004-es kedvező „avis" után minden Európai Tanács-ülésen az állam- és kormányfők megerősítették az ország tagjelölt státusát, majd 2005 októberében döntöttek a csatlakozási tárgyalások következő évi megkezdéséről. Az ország csatlakozásával kapcsolatban nagy kérdés, hogy az mennyire függ a török csatlakozástól. A csatlakozási tárgyalások jó ütemben haladnak, alapvető problémáktól mentesek, azonban a horvát vezetés számára még megoldásra várnak olyan kérdések, mint a külföldiek ingatlanszerzésére vonatkozó korlátozások megszüntetése, a környezetvédelmi szabályok gyorsabb átvétele, az állami támogatások csökkentése.36 Macedóniát is a stabilizációs és társulási folyamat keretében már szerződéses kapcsolat fűzi az EU-hoz. Az ország elsőként írta alá a megállapodást 2001 áprilisában, egy újabb háború kitörésének peremén. 2001-ben ugyanis a macedón kormányerők és a függetlenséget állító etnikai albánok között összetűzés alakult ki. Az Egyesült Államok bábáskodása alatt végül sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket és a 2001-ben megkötött ohridi keretmegállapodás rendelkezései alapján az ország stabilizálta helyzetét. A mélyebb konfliktus elkerülése és az ország európai integrációs pályán tartsa érdekében került sor a stabilizációs és társulási megállapodás 2001-es aláírására. Macedónia 2004 tavaszán, a horvát példa nyomán, beadta csatlakozási kérelmét. A bizottság 2005 novemberében javaslatot tett a tagjelölti státus megadására, konkrét időpont megjelölése nélkül. Az ország magatartása, a korai tagsági kérelem, a vízumkönnyítések kezdeti elutasítása miatt számos tagállam nem viszonyul kedvezően az ország uniós csatlakozásához és az e területen való előrehaladáshoz. Montenegró integrációs perspektívája 2006 júniusáig a szerb-montenegrói állam- szövetség keretében fejlődött. Az államszövetség kialakításában nagy szerepe volt az Európai Uniónak, hiszen vigyázó szemei alatt született meg az államszövetség alapját képező belgrádi megállapodás 2003-ben.37 A megállapodásnak megfelelően a felek há38 Külügyi Szemle
