Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban senyt, és függővé teszi az embereket, elroncsolja a társadalom szövetét. Az úgynevezett „trickle-down-economyt" pártolják: a középosztály adócsökkentéssel történő segítésével nem a sikereseket bünteti az állam, így a megtermelt több pénz „lecsorog" a társadalom alsóbb szintjeihez is. Míg a liberálisak egy „európai Egyesült Államokat" akartak, a neokonok a hagyományos amerikai értékekre, az egyén kezdeményezőkészségére és munkamoráljára alapozva gondolták el a gazdaságot. Ez tehát a „konzervatív jóléti állam" koncepciója, amelyet Kristol a „two cheers for capitalism!" szlogennel jelölt. Tehát kétszeres hurrá a kapitalizmusnak - de nem háromszoros. Társadalomkép - a sokkltatás A neokonok főleg a társadalmi-kulturális élet területén hajlottak (hajlanak) arra, hogy elfogadják - sőt kívánják - az állami beavatkozást. A demokratikus értékek védelme és hanyatlásuk megakadályozása az állam feladata. Ez az elképzelés akkor vált dominánssá, amikor szembesültek a második világháború után, a vietnami háború kapcsán a - fentebb már említett - kitörő ellenkultúrával. Azokat az első generációs amerikaiakat, akiknek családját az Egyesült Államok fogadta be, és amelynek ezért hálával tartoztak, elborzasztotta a negativizmus kultúrájának, a hedonizmusnak, a társadalomból történő kivonulásnak a térnyerése. A legfőbb bajt - éppen a túlzott állami szerepvállalás, az erőltetett egalitarianizmus, politikai korrektség és multikulturalizmus miatt - a társadalom szétesésében, a család szerepének leértékelődésében, a hagyományos erkölcsök, etika, morál és viselkedés kiüresedésében látták - és ezért a liberálisokat tartották felelősnek. Az amerikai, szabadversenyen és egyéni teljesítményen alapuló demokráciát azért becsülték, mert lehetőséget ad arra, hogy az igazán nagy talentumok, a sikeresek kibontakoztathassák tehetségüket. Ennek az alapvető demokratikus vívmánynak, amely a szabadságot jelenti, és amelyért az Alapító Atyáktól kezdve minden, az amerikai értékeket becsülő hazafi kiállt, mond ellent az erőszakos „mindenkit-egyenlővé- tenni-akarás" és a pozitív diszkrimináció. Mert ez is a valós versenyt torzítja, és a feltételek egyenlőségét kínálja a lehetőségek egyenlősége és a szabadság helyett. A Fukuyama által csak Nagy Szétbomlásnak aposztrofált folyamat minden létező tabut igyekezett megdöntetni - lett légyen szó abortusz, eutanázia, halálbüntetés, iskolai ima, vagy fegyverviselés témájáról -, a hitet és a tekintélyt elsorvasztani. Ezzel párhuzamosan, illetve ebbe ágyazódva jelentek meg az újbaloldali, úgynevezett rózsaszín kommunista, hippi- és békemozgalmak, a maguk pacifizmusával és antiimperializ- musával.64 Az antikapitalizmusból táplálkozó lázadás szembement minden burzsoá társadalmi szabállyal. Értetlenkedve fogadták a neokonok, hogy miért égeti valaki a csillagos-sávos lobogót, ha egyszer az Egyesült Államok állampolgára, és miért vonzódik kórosan mindenféle kommunista eszméhez csak azért, mert az kritikus Amerikával szemben. Általánosan a kultúra válságát élték meg - hasonlóan amúgy az egész amerikai jobboldalhoz. Az értékrelativizálás, a devianciák hirdetése, a szexuális sza2008. nyár 109
