Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Szánthó Miklós badosság, a drogok elterjedt használata, a hagyományok semmibevétele, a „knee-jerk anti-americanism" mind-mind annak a jele volt szemükben, hogy a társadalom működészavarral, diszfunkcióval küzd. Még a megvetett populistákkal is egy sátorba terelte őket azon mozgalmak kialakulása, amelyek átesve a ló túloldalára, minden másságnak helyet követeltek a Nap alatt. Szárnyra kapott az amerikai Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) már-már jogalkotásnak minősülő tevékenysége a megerősödő polgárjogi eszméket támogatandó. A feministák, homoszexuálisok, a kommunisták, az indiánok és a radikális (például a fehérektől elkülönülést hirdető fekete szervezetek, a Black Panthers) afrikai-amerikaiak akkor még szokatlan, konvenciókat áthágó üzenetekkel és tettekkel léptek elő.65 Ezeknek (is) a hatására, a kongresszus 1964-ben meghozta a sokat vitatott Civil Right Actet, amelyik egyenjogúsí- totta a feketéket az élet minden területén (például oktatás). Ez főleg Délen váltott ki felzúdulást, ami nem csak a déliek rabszolgatartó örökségével és rasszizmusával magyarázható, hanem azzal is, hogy a déli államok beavatkozásként élték meg azt, hogy központi döntés született ilyen kérdésben, és nem tagállami szintre hagyták a szabályozást.66 A neokonok válasza egyértelmű volt: meg kell győzni a társadalmat arról, hogy az értékrombolásért és a „national greatness" lábbal tiprásáért a liberálisok és a baloldaliak a felelősek. Akár azon az áron is, ha sikerül a tömegeket saját maguk ellen fordítani, hogy adjanak le egy keveset demokratikus jogaikból. Hogy ki adta a receptet? Nézzünk körül a filozófia, közelebbről Leo Strauss háza táján! Leokonzervativizmus Leo Strauss 1899-ben született Kirchhainban, ortodox zsidó család gyermekeként.67 Természettudományokat és filozófiát tanult Németországban, majd a nemzetiszocialisták hatalomra kerülése után az Egyesült Államokba emigrált, pályája nagy részén a Chicagói Egyetemen tanított (innen az őt követők „chicagói iskola" elnevezése). Strauss gondolkodásában jelentős szerepet játszott az a meggyőződés, amely a „százszázalékos, részvételi demokráciát" a tömegek zsarnokságának értékelte. A kultúra válságáért a modernséget tette felelőssé, pontosabban azt, hogy eltávolodott a premodern filozófiától, főleg az ókori görög bölcselőktől (Strauss kapcsán meg kell jegyezni, hogy nyilvánosan sohasem aktuálpolitizált, érvelését általánosan a modern kor kapcsán fejtette ki, nem a szociálpolitika vagy a külpolitika kapcsán). A modernség válsága érvrendszerében összefonódott azzal a tétellel, hogy a liberálisok eltávolodtak a vallás és a természetjog tanításától, letarolták a hagyományos tekintélyeket. Relativizáláson azt értette Strauss, hogy az ember már nem képes különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között - ami baj, mert így általánosan elbizonytalanodott és értékmentes lesz a társadalom, nem képes felismerni valós ellenségeit. Az „anythong goes"-féle hozzáállás relativizálta az erkölcsöt, szétbontotta a hagyományos társadalmi alapszerkezeteket, és utópisztikus víziókat kínált az embereknek.68 Strauss ellenben 110 Külügyi Szemle
