Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Szánthó Miklós vándorló zsidó családok sarjaként.58 Ez magyarázza, hogy eredetileg nem is a Republikánus Párt, hanem a demokraták irányába orientálódtak (azok közül inkább a konzervatívabb vonalhoz, például Henry Jackson szenátorhoz. Dániel Moynihan neokonnak tartott politikus demokrata szenátor is volt). A „neo" jelzőt igazából nem is ők ragasztották magukra, hanem Michael Harrington szociáldemokrata amerikai szakszervezeti vezető, egyfajta gúnynévként.59 Csakhogy Kristol elfogadta, és az irányzat megkülönböztetéseképp használta, köteteiben is: Reflections of a Neoconservative: Looking Back, Looking Ahead (1983) és Neoconservatism: The Autobiography of an Idea (1995). Találóan tartották őket a politikai baloldal antitestének, Kristolt pedig a neokonzervativizmus keresztapjának, „rejtett kezének".60 A habitus61 Ez a neokonzervativizmus mindenekelőtt habitusában más, mint a kirkiánus vonal: optimista, nem levert, nem utópisztikus, előretekintő, reményteli, jó kedélyű, mentes minden szentimentalizmustól. Baloldali szocializációjukkal ellentétben erősen ódzkodtak mindenféle populizmustól, ami jellemző volt például az úgynevezett Goldwater-republikánusokra. Nem hittek az ideológiák végében, igényelték a más gondolatokkal való csatározást. Az egészséges patriotizmust (nacionalizmust) egy nemzet megtartó erejének gondolták. Azt tartották a liberálisokról, hogy idealisták és utópisták. A neokonok jó része társadalomtudós volt (egyféle „social science"-t vittek a lelombozott, intellektuális-eszmei töltet nélküli republikánus táborba), eleinte nem foglalkoztak sem gazdaság-, sem külpolitikával. A gazdaságpolitika Az alapélmény, amely átlendítette őket jobboldalra, egyrészt az volt, hogy úgy látták, a New Deallel induló, majd a Fair Deallel, és Kennedy New Frontier-jével a johnsoni Great Societybe torkolló liberális társadalmi és gazdasági reform elárulta az eredeti, klasszikus amerikai liberális elveket.62 Mivel a neokonok meggyőződése, hogy az adócsökkentésre épülő, gazdasági növekedést produkáló, deficitmentes kínálatoldali gazdaságpolitika a helyes út, megrémültek attól a törekvéstől, ami egyre nagyobb és átfogóbb kormányzati reformprogramokat akart „ráerőszakolni" az önsegélyező amerikaiakra.63 Úgy gondolták, hogy a magántulajdon (a szabadság jelképe), a gazdasági növekedés egybekapcsolódik a demokráciával. Gazdasági növekedés mellett, ha olykor egyenlőtlenül is, de mindenkinek emelkedik az életszínvonala. Félreértés azt hinni, hogy a neokonok minden téren elzárkóznának az állami beavatkozástól. Inkább csak egy hatékony, erős (de nem túlcentralizált, nem kiterjedt, nagy bürokráciával rendelkező) adminisztrációban hisznek, amelyik a szabad vállalkozásra, a szabadpiaci mechanizmusokra, az egyéni felelősségre alapoz, ezzel ellentétben a baloldali paternalista állam megöli az egyéni kezdeményezéseket, torzítja a valódi ver108 Külügyi Szemle
