Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ÁZSIA - Folk György: India - beszáll a világversenybe, és nagy erővel őrzi magát
Folk György Kína, azaz Tibet felé, Srí Lanka (Ceylon) állami léte pedig a szárazföld és a sziget tamil népességét osztja ketté. A fiatal indiai szövetségi állam politikailag kettős szerepet - integrálót és széthúzót is - betöltött. A maharádzsák, a sok száz kisebb-nagyobb14, az angol protektorátus alatt önálló állam egyeduralkodói leköszöntek15 a történelem színpadáról. Velük együtt törvény mondta ki a zamindárok, a nagy földbirtokosok kiiktatását16 is. A létrehozott szövetségi államok ugyanakkor sok helyütt a korábbi brit presidencyk17 határai mentén jöttek létre, és azóta is tart az azonos nyelvű, azonos identitású, a korábbi határok által elvágott népek „újrarendezkedése". Dzsáti Az indiai közgondolkodásban az egyén legfontosabb jellemzője a dzsáti18: az a csoport, amelybe származása révén beleszületett. A mi nagyon európai „kaszt" szavunk a dzsáti félreértelmezése, lényegét nem képes visszaadni. Az indiai - modem és jómódú vagy szegény és elmaradott - mindig ezzel a dzsátiwal azonosítja magát: tháknmak, iyernek, kamamak vagy kurmimk19 vallja magát. A dzsáti rendszer peremén a dálit20 csoportok gyakran külön nyelven beszélnek, s a kasztrendszeren kívülinek számítanak, ám végső soron magukat ugyanígy egy csoporttal azonosítják. Formai alapjegyeit tekintve a dzsáti szigorúan egymás között étkező, azonos foglalkozást űző és általában egymás között házasodó csoportot jelent. A dzsáti tagjai eredetileg azonos gazdasági tevékenységet folytattak, és egy települési egységet alkotva éltek. A népek és civilizációk egymásra rétegződése során azonban a települések legtöbbje számos dzsátinak adott lakhelyet. Ezek között sokszor kölcsönösen előnyös, máskor egyoldalú munkamegosztás alakult ki, ám a muszlim hódítások óta egyre erősödött a bezárkózás és az elkülönülés tendenciája. A mi nyugati megközelítésünk a felvilágosult, liberális racionalizmus szemüvegén át néz és szömyülködik, az alapvető szabadságjogok és a józan ésszerűség sérülését látja meg. Az indiai kultúra az ellenkező oldalra helyezi a hangsúlyt: a dzsáti másokhoz tartozás, megélhetés, lakhely és védelem; mindaddig, amíg tagja ki nem szakad belőle, életének minden alapszükségletét fedezi. Liberális normarendszerünk szerint a boldogulás az egyén kötetlenségén, azaz szabadságán fordul meg; az indiai érzésvilág számára a családhoz és dzsátihoz tartozásában gyökerezik. A művelt, magasabb státusú csoportokhoz tartozó indiaiak21 ugyanakkor jól látják a másik oldalt is. Miért értékesebb vagy ígér több boldogságot a két „elszállt" szerelmes párkapcsolata, mint a szülők gondos választása, a státus, a vagyon, az iskolázottság azonossága alapján összehozott? Miért előbbre való joga az embernek a személyes szabadságé, mint a családhoz és közösséghez tartozásé? A magukra maradó idősekről, a tehetséged Külügyi Szemle
