Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ÁZSIA - Folk György: India - beszáll a világversenybe, és nagy erővel őrzi magát
India - beszáll a világversenybe, és nagy erővel őrzi magát telenekről, a magatehetetlenekről, a felnövekvő gyermekekről való gondoskodásnak a többnemzedékes indiai típuscsalád sokkal emberségesebb és minden bizonnyal gazdaságosabb formája, mint a kétkeresős nukleáris család. A válások növekvő száma, a nyugati ember mindenütt jelentkező - és India felé újra meg újra visszanéző - istenkeresése az indiai értelmiségnek is feltűnik. Az indiai szellemi élet egyfelől az egyéni szabadság és a fogyasztási lehetőségek megélése, másfelől a tradicionalista gondolkodók intései közötti folytonos viták színtere. Az indiai család pedig egyelőre marad, ami volt. A házasságok óriási többségét22 a szülők által választott, megfelelő származású partnerrel kötik. A férjhez adott lányok a fiú családjához költöznek, a családanyák ellenőrzik a családot. A nők a vallási hovatartozástól függetlenül, visszahúzódva élnek. A családok szinte csak nagy családi események, esküvő, szamádhi23, nagy zarándoklatok és más ünnepek alkalmával utaznak. Az étkezési szokások, főleg a magasabb születésű csoportokban, az étel otthoni elkészítését, házi áldozat bemutatását kívánják meg. A családi élet tipikus színterét a (város)negyedek24 jelentik, amelyek az itáliai városok templomonkénti tagozódásához hasonlóan keretet adnak a családok és az azonos foglalkozásúak közösségi életének. A bazárok és műhelyek köré rendeződő élet az év legnagyobb részében az utcán, a vízparton és a házak tetőteraszain folyik, a szentélyek és mecsetek pedig mindig elérhető közelségben maradnak. Ezt az életmódot a sokszintes lakótömbök és az egyre erősebb autóforgalomnak átadott utcák megnyomorítják, miközben a népesség többségének nem biztosítják a modem magánember védekezéséhez és meneküléséhez szükséges erőforrásokat: a hangszigetelt, klimatizált lakást, a családi gépjárművet, a nyaralást, a szabadidőt. Az anglicizált indiai nyilvánosságban, a sajtóban és az interneten a dzsáti politikailag korrekt változata a „community". Szinte észak-európaian hangzik, és nagyon rugalmasan használható. Ők a dzsátit értik alatta, mi pedig az önkormányzatiság, a polgári kezdeményezés és érdekérvényesítés egy helyi változatát. Tovább gazdagítja a fogalmat az indiai faluközösségek hagyományos vezetési formája, a páncsajat, az öt falusi tekintély által vezetett falusi önkormányzat.25 Ezt a múltba vesző formát a muszlim földhasználati rendszer és az angol gyarmati berendezkedés a legtöbb helyen kiszorította, de a huszadik század elején kezdődő hindu revival politikai céljainak megfelelően feltámasztotta, és a függetlenség évtizedeiben központi programponttá vált. Négy gazdaság Az indiai népesség többsége - mintegy hetven százaléka, azaz hétszázmillió ember - az alacsony státusú csoportok valamelyikének a tagja. Az a gazdasági nekilendülés, amelyet a nyugati világ oly lelkesen fogad, az eddig is előnyös helyzetű felső negyed, az első két decilis ügye: ők az angolul beszélők, az iskolázottak, a mobilak és a városlakók. 2008. nyár 81
