Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Molnár Anna: Európaizáció az olasz EU-koordináció tükrében
Európaizáció az olasz EU-koordináció tükrében elé. A közösségi döntések előkészítése érdekében az egyes olasz tárcák szakértőket küldenek az állandó képviseletre, ők az egyes területek felelősei. Az állandó képviselet az összes közösségi intézménnyel szoros kapcsolatot tart fenn. A közösségi politikák tárca nélküli minisztere A közösségi politikák tárca nélküli miniszterének ügyosztályát jogilag 1987-ben hozták létre, de a gyakorlatban csupán 1990 óta működik. A külön hivatali struktúra létrehozása éppen azt a célt szolgálta, hogy egyrészt hatékonyabb legyen a jogharmonizáció és az egységes belső piac megvalósítása, illetve az európai uniós intézményekkel való kapcsolattartás, másrészt felügyelje a közösségi joganyag harmonizálását és a közösségi alapokból származó források felhasználását. Ez utóbbi feladatot azonban nem látta el megfelelő hatékonysággal, így létrehoztak egy minisztériumok közötti bizottságot - az ipari, költségvetési és közösségi politikák minisztériumainak részvételével - a közösségi alapokkal kapcsolatos ügyek koordinálására. Mivel ez a megoldás sem bizonyult hatékonynak, a Gazdasági Minisztériumhoz került ez a hatáskör (CIPE). Az új miniszter feladata volt az Európai Közösségekkel kapcsolatos tevékenységek koordinációja. 1994-ig az egymást követő kormányok mind fenntartották a közösségi politikák tárca nélküli miniszteri posztot. 1995-ben azonban a Dini-kormány megszüntette ezt a tisztséget, hatásköreit a Gazdasági Tervezés és Költségvetés Minisztérium gazdasági ügyekkel foglalkozó államtitkárának delegálta. 1996-ban a Prodi-kormány alatt a feladatokat részben a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, részben pedig az európai ügyekért felelős államtitkár látta el. 1998-ban a D'Alema-kormány alatt állították helyre a közösségi politikák tárca nélküli miniszteri posztot.22 Minthogy a miniszterelnök elsősorban az EU-politikák nemzeti szintű megvalósításáért felelős, így a miniszterelnöki hivatal alá tartozó tárca nélküli miniszternek - a külügyminisztériumnak adott hatásköröket kivéve - elsősorban az úgynevezett elsőpilléres ügyek megvalósítása és előkészítése terültén van koordináló szerepe.23 Ezek a hatáskörök azonban az elmúlt évek reformjainak köszönhetően fokozatosan tovább bővültek. 1990 óta a közösségi politikák tárca nélküli minisztere ügyosztályának mindenekelőtt a jogharmonizáció területén van előkészítő szerepe, hiszen a kormány - a közösségi joganyag nemzeti szintű alkalmazása érdekében - e kormányzati szerv előterjesztései alapján nyújtott be törvényjavaslatokat a parlament elé. Az 1989-es La Pergola törvény értelmében minden évben, március 31-e előtt, a közösségi politikák tárca nélküli minisztere nyújtja be a parlament elé azoknak az előző évben hozott uniós rendeleteknek és irányelveknek a listáját, amelyek nemzeti szintű szabályozást igényelnek (a közösségi törvény).24 Az integrációs ügyekkel kapcsolatos koordinációban meglévő hiányosságok egyik oka az volt, hogy sem a külügyminisztérium, sem pedig a közösségi ügyekben érdekelt szakminisztériumok nem fogadták el, hogy a koordinációt egy másodrangú miniszter, azaz a közösségi politikák tárca nélküli minisztere lássa el. Ennek ellenére egészen 2008. nyár 63
