Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Molnár Anna: Európaizáció az olasz EU-koordináció tükrében
Európaizáció az olasz EU-koordináció tükrében Molnár Anna O laszország - alapító tagsága és támogató EU-politikája1 ellenére - érdekérvényesítő képessége messze elmaradt attól, amit az ország déli területeinek (Mezzogiorno) gazdasági helyzete megkövetelt volna. A fenti megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy Olaszország a kilencvenes években többször is többet fizetett be az Európai Unió kasszájába, mint amennyit onnan visszakapott (1996-ban 18 ezer milliárd lírát fizetett be, és csak 11 ezer milliárd lírát kapott vissza, 1998-ban 21400 milliárdot fizetett be, és csak 15100 milliárd lírát kapott vissza). Az érdekérvényesítésben meglévő hiányosságokra utal az is, hogy például 1995-ben az egy főre jutó 1. számú célkitűzésre kapott közösségi támogatás csupán 117 ECU volt, ezzel szemben Franciaországban 143, Németországban 145, Ausztriában pedig 120 ECU volt az egy főre jutó támogatás.2 Mindemellett Olaszországban hosszú éveken keresztül probléma volt az uniós irányelvek időben történő átvétele. Megfigyelhető tehát, hogy az 1980-ban létrehozott tárca nélküli miniszteri poszt ellenére sem vált sikeressé az olasz kormányzati szervek uniós érdekérvényesítő képessége. Mindennek egyik okát éppen abban kereshetjük, hogy 1993-ig az olasz kormányok az arányos választási rendszerből és a parlament túlzott hatalma következtében gyengék voltak, sűrűn váltották egymást.3 A rövid ideig tartó kormányzati munka sok esetben nem tette lehetővé, hogy az integráció elmélyítését célzó döntések előkészítésében, illetve a közösségi jogalkotási folyamat tervező szakaszában az olasz külpolitika - a némethez vagy éppen a franciához hasonló - meghatározó szerepet vállaljon. 1990-ben Pier Luigi Romita európai közösségi miniszter kijelentette, hogy mindeddig az EK-jog úgy születhetett meg, hogy Olaszország valójában nem vett részt az előkészítő fázisokban.4 Az ország ezután is váltakozó intenzitással járult csak hozzá a közösségi jogszabályok előkészítéséhez.5 A tanulmány célja, hogy ismertesse az olasz EU-koordináció szervezeti modelljét és eljárásrendjét és ezáltal az olasz esettanulmányon keresztül elemezze a tagállami szintű európaizációs folyamat megvalósulását.6 Mind az utóbbi években egyre súlyosabban jelentkező gazdaságszerkezeti problémák, mind pedig az ezredfordulón az unióba és annak intézményeibe vetett bizalom csökkenése7 felszínre hozta az olasz EU-koordináció hiányosságait, és felerősítette az 58 Külügyi Szemle
